Gaulle, Charles de: Háborús emlékiratok (Budapest, 1973)

„Egész életemre szóló határozott eszményképet alakítottam ki Fran­ciaországról. Ezt érzéseim éppúgy sugallták, mint értelmem. Érzelmi énem természetesen mesebeli herceg­nőnek vagy falfestmények madonná­jának képzeli Franciaországot, olyan­nak, akire különleges és kivételes sors vár. Ösztönösen hiszek abban, hogy a Gondviselés csodálatos sike­rekre vagy elrettentő balsorsra szán­ta. Ha mégis úgy fordul a kocka, hogy tetteit és történelmét középsze­rűség jellemzi, akkor az az érzésem támad, hogy ez olyan lehetetlen elté­velyedés, amely a franciák hibáinak és nem a haza nemtőjének tulajdo­nítható. De gondolkodásom tényeken alapuló oldala is arról győz meg, hogy Franciaország csak akkor talál igazán magára, amikor az élre kerül, mert csak a nagy vállalkozások képe­sek ellensúlyozni azokat a bomlasztó csírákat, amelyeket Franciaország népe magában hordoz.” így kezdi emlékiratait a 20. század Franciaor­szágának egyik kiemelkedő politikus egyénisége, aki 49 esztendős koráig „csak katona” volt, és akit a rendkí­vüli körülmények, hazája összeomlá­sa, a második világégés kirobbanása emelt ki máról holnapra a névtelenség homályából. GONDOLAT

Next