Gazdag László: Útitársunk a térkép (Budapest, 1969)
Térképtörténet
részletes adatot tartalmaznak. A terep teljes helyszínrajzán kívül a gazdasági művelési ágak: a rétek, legelők, szántók, dohányföldek és szőlők területét is feltüntetik. A domborzatot pillacsíkozással ábrázolták. Ez a térképsorozat tehát a régebbi térképek madártávlatos (Vogelperspektiv, Cavallierperspektív) vagy vakondtúrásos (Maulwurf) ábrázolásához viszonyítva kétségtelenül fejlettebb, kifejezőbb és kartográfiáikig komoly előrelépést jelent. Az I. katonai felmérés térképei elsősorban a hadvezetőség számára készültek. Lapjait a nyilvánosság elől elzárták; titkosan kezelték. Az eredeti kéziratos színes térképlapokat a bécsi Hadilevéltárban őrzik. Az első világháború után a Monarchia likvidálását követő békeszerződések szakbizottságainak és a Nagykövetek Tanácsának tárgyalásai során megállapodtak abban, hogy a régi katonai és polgári térképek eredeti kéziratos anyagát nem osztják szét, hanem az továbbra is változatlanul egységesen a bécsi Hadilevéltárban marad. Viszont lehetőséget nyújtottak arra, hogy ezekről az utódállamok másolatokat vagy fényképfelvételeket készíthessenek. E megállapodás a Monarchia II. katonai felmérési anyagára is vonatkozott. Az I. katonai felmérés térképeiről áttekintő kézirati térképek készültek. Ezeknek egyike a magyarországi lapokról a Neu ezredes által 1785-ben készített térkép. Címe: „Kleine Charte des Königreiches Hungarn, Reducirt im Viertel Maas, unter der Direction des Herrn Obrist von Neu . . Az első világháború után az eredeti szelvénylapokkal megegyező, azonos nagyságú fényképmásolatokat, typonmásolatokat, valamint filmfelvételeket készítettek, melyek a Hadtörténelmi Intézet Térképtárában vannak és a kutatók rendelkezésére állanak. Ugyanerről a térképsorozatról teljes színes fotómásolatot, valamint az ország régi hidrográfiai viszonyait hangsúlyozó asztralon-másolatot készíttetett a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet. Ez a sorozat az VIZDOK könyvtárában ugyancsak a kutatók rendelkezésére áll. A 18. század végén, a francia forradalom idején, az általános védkötelezettség egyik formájának bevezetésére került sor. Ennek messzemenő hatása már a napóleoni háborúk során - többek között - abban is megnyilvánult, hogy a hadseregek létszáma felduzzadt, a hadviselés módja pedig agresszívabb lett. Mivel nagyobb tömegek bevetésére került sor, az ütközetek és csaták színhelye mind nagyobb térre terjedt ki. Ennek folytán a hírszerzők által egybegyűjtött anyag, az előzetes terepszemle, és a hadvezér személyes helyismerete kevésnek bizonyult már ahhoz, hogy a csatateret akár egy magaslati pontról is át lehessen tekinteni. Nyilvánvalóvá vált, hogy a nagyobb szabású hadműveletekhez a részletes, 278