Gellért Oszkár: Egy író élete II. kötet. A Nyugat szerkesztőségében 1926-1941 (Budapest, 1962)
1933
emberek költészetét”. Csak a népköltészet mitológiáját veti meg. Nem tudja hinni a Népet, mint ezerfejű mesebeli költő Briareust, aki kollektíve írja verseit, melyek csalhatatlanul remekművek lesznek. Véleménye szerint a népköltészet remekeit is egyes költők alkotják, akiknek többnyire nem tudjuk a nevét. Ugyanabban a Könyvről könyvre című rovatában, melyben Kodálynak felel, beszámol karácsonyi könyv örömeiről is. Elsősorban Tamási Áron regényéről, az Ábel a rengetegben címűről. (A regényt már az előbbi számban lelkesen méltatta Benedek Marcell, Babitscsal egyidejűen pedig Schöpflin.) Babits azt írja, hogy ha nem volna oly különböző egymástól a két mű, azt mondaná, hogy Tamási regénye, a Fekete kolostor mellett második remeke az új erdélyi epikának. Másik öröme egy novella, a Nagy Lajosé. Kényes téma, van-e hálásabb s egyben veszélyesebb? „Külső és belső veszélyekkel fenyegetőbb?” Nagy Lajos a művészet teljes fölényével és elfogulatlanságával nyúl a kényes tárgyhoz, egyetlenegy pillanatra sem veszíti el objektivitását; miliőrajza és figurái egyformán meggyőzőek, tökéletes mérséklettel, realitással és elevenséggel, gazdag megfigyelésekből fölépítve. Kétségtelen, hogy ez az értékelés, tisztára esztétikai. Babits érinti ugyan a „fenyegető külső és belső veszélyt”, s ezzel mintegy Móriczot védi, aki az én ajánlatom ellenére nem adta ki Nagy Lajos novelláját, mert féltette a Nyugatot és féltette az írót a „veszélytől”. De ha Babits bátornak nevezte Kosztolányit, amiért hadat üzent a morálnak az esztétika javára, mennyivel többre értékelhető az a morális bátorság, hogy Nagy Lajos 1933-ban Uccai baleset című könyvében ki merte adni az 1919 május hó című novelláját. (Szeretettel dedikált könyvét azóta kegyelettel őrzöm.) KASSÁK VALLOMÁSA A Nyugat Kassák-estjét Németh Andor, Kuncz Aladár franciaországi fogolytársa, József Attila legjobb barátja vezette be. „Az írói szabadság, amelyért a Nyugat küzdött, ma mindenkinek természetes privilégiuma, aki tollat tart a kezében— mondta. — Ők az individuum szabadságjogait harcolták ki, mi 21* 323