Gellért Oszkár: Egy író élete II. kötet. A Nyugat szerkesztőségében 1926-1941 (Budapest, 1962)
1934
Basch azzal indokolja a titkos szavazás kiprovokálását, hogy 1937-ben ünnepelte az alapítvány tízéves fennállását, s az az évi döntésnél arra törekedtek, hogy a minisztériumnak ne lehessen jogcíme a beavatkozásra. Az előző évben, 1936-ban ugyanis azt történt, hogy hiába volt Babits erélyes tiltakozása a jogtalanul gyakorolt vétójoggal szemben, a miniszter eltiltotta Kassák díjának kiadását, sőt Illyés díját is „el akarták gáncsolni” és Schöpflin ellen is volt „észrevétel”, fia „kommunista bűncselekménye” miatt. József Attilára ugyanakkor még nem figyeltek fel, neki a jutalmat kiadhatták, noha két priusza is volt, kisebb pénzbüntetések a Sallai—Fürst proklamáció és a Lebukott miatt. „Ha díjat akartunk volna neki adni, alighanem letiltják.” (Alighanem?) Nem lehet elfogadni azt a disztinkciót, hogy valakinek a díjazását abból a szempontból nézte volna a minisztérium: a kurátorok elhatározásából, vagy a tanácsadótestület titkos szavazásából indult-e ki s történt meg a díjra érdemesítés. És föltételezem, hogy ha Babits — aki az előző évben erélyesen mert tiltakozni Kassák miatt — 1937-ben József Attila díjazását Baschsal egyetértve jelentette volna be az alapítványi ülésen, a tanácsadótestület többsége nyíltan korántsem tiltakozott volna a kuratórium döntése ellen. Basch Lóránt visszaemlékezését az Irodalomtörténet című folyóirat azzal a megjegyzéssel közölte, hogy új adatokban gazdag és értékes tanulmány, amelynek azonban nem minden megállapításával érthet egyet. Nekem is ez a véleményem. És hozzátehetem, hogy lélekelemző részében érdekes is, mert József Jolán adatai és a Magademésztő vers nyomán továbbfejleszti a Babitsban apát kereső fiú lázadozását. S elismerem, hogy Babits egykori kurátortársa egyben remek védője is Babits ügyének. De tanulmányának ellentmondásait szóvá kellett tennem. Továbbá ebben a „literáris pörben” az én tanúvallomásom sem mellőzhető: Babits, igenis, vágyta kortársai hódolatát, ezt hozzám írt számos levelével is bizonyíthatom. Volt önkritikája, de nehezen viselte el mások kritikáját. Költői nagyságából és erkölcsi lényéből persze mit sem von le az, ha kicsinyes hiúságára rámutatok. 423