Gellért Oszkár: Egy író élete II. kötet. A Nyugat szerkesztőségében 1926-1941 (Budapest, 1962)
1930
tak, alkotásmódja híján van minden szemléletességnek, de költészete elsősorban formája miatt jelentős. Kezdettől viaskodik a magyar ritmussal, minden kortársánál kitartóbban és eredményesebben. Ritmuseredményei gazdag lehetőségeket adnának fiatal költőinknek; az Isten kémjének az a jelentősége, hogy e kötetben gyűjtött versek szép magyar zenét adnak. És Juhász Géza disputájának megjelenése után Oláh Gábor, akinek első versei már a Nyugat 1908-as első évfolyamában jelentek meg, és aki 1910 óta nem szerepelt többé a Nyugatban, most, két évtized után, újra megszólal. 1930-ban négy verset küld, az első kettő címe: Enyhe tiltakozás és Egyedül maradtam magammal. Németh László Berda József új verseit bírálja. Kötetéből egy rokonszenves gesztusú, de nagyon is igénytelen költő bontakozik ki. S most Németh visszaidézi, hogy nemrég József Attila „csavargó lírájával” foglalkozott. „S íme, egy tótszemű József Attila! Őszintébb csavargó, de szelídebb legény. Több benne a franciskánus vér s lanyhább az akasztófahumor.” Megjelenik az én új verseskönyvem is: Valami a végtelen sugarakból. Németh László ír róla, s cikkét így végzi: „Előkelő helyét inkább néhány nemesebb ízlésű írótárs tekintélyszavának köszönheti, mint szélesebb rétegek meggyőződésének. S ugyanakkor alig van élő magyar költő, akit könnyebben fogadna el a nagy világ, mint őt.” És ezzel folytatja: „Azok közé a jó értelemben vett nemzetközi költők közé tartozik, akik a nemzeti irodalomnak is újításai. Engem évek előtt ő gyógyított ki abból a tévhitből, hogy túl erős alkati távolságokon át a tehetség sem illeszkedhet be szervesen egy nemzet irodalmába. Ő az az író, aki végképp meggyőzött róla, hogy az irodalom csak másodsorban vér, elsősorban szellemi erőfeszítés dolga, s nincs az a nemzeti irodalom, amely egy tiszta erőfeszítés ajándékáról lemondhatna.” Csak azért idézem e sorokat, mert Németh László 1941 őszén kiadatta a Készülődés I. című kötetét, s ebben újra közölte a rólam írt bírálatát, de már a fenti sorok elhagyásával. 198