Gellért Oszkár: Egy író élete II. kötet. A Nyugat szerkesztőségében 1926-1941 (Budapest, 1962)
1931
dalom eleven táplálékává kell válnia.” De Babits bírálja is a kiadás mulasztását: egy sorozat aforizma, az utolsó, kimaradt a kötetből, s ezt a sorozatot most (az én Pesti Napló-példányomból) a Nyugatban közzéteszi. Littérature Hongroise par Hankiss et Juhász címmel megjelenik a jelenkori magyar irodalom „panorámája” francia nyelven. Babits a két debreceni tanár munkáját a legkeményebben marasztalja el. „A francia olvasó olykor bizony mosolyoghat azon a tömény teleti obskúrus írócskán, kiknek legtöbbje sután versenyez egy-két francia nagysággal, s parvenü módra látszik nyújtózkodni az európai nyilvánosság váratlan piedesztálján... Még akadémikus poétákkal is történt itt súlyos, háromsoros méltatlanság. De legtöbb és legsúlyosabb persze szándéktalanul is azokkal, akik a kitűnő vidéki tanárszerzőktől miliőben, mentalitásban, sőt fajban a legmesszebb állnak. Érthető, ha sok író és bíráló igazságérzete fellázadt, s még manifesztumot is bocsátottak ki a francia közönség felvilágosítására... A Panoráma bizonnyal jobb szolgálatot tett volna hazájának, ha nem lett volna annyira nemzeti, s kevesebbet törődik a magyarság kis belső problémáival, faji és politikai kérdéseivel.” Berda József Irgalmas szegénység című verseskönyvéről Bálint György ír. Berda költészetének fő témája e kötetben a katolicizmus. És Bálint fölveti a kérdést: van-e létjogosultsága annak, hogy Verlaine és Claudel után azokat a témákat és hangulatokat, melyeket ők már klasszikusokká tettek, tehetséges fiatal költők mindenesetre kevesebb kifejező erővel és formaművészettel újra elmondják. Ha Fenyő Lászlót, a költőt, bizonyos fanyar kiábrándultság jellemzi, mások verseiről írt kritikáiban gyakori a fölényes vállveregetés, így ír például József Attila Döntsd a tőkét, ne siránkozz című új kötetéről. Azzal kezdi, hogy a tizenhét éves József Attila első kötetére (Szépség koldusa) Juhász Gyula mellett ő hívta fel először a figyelmet. További két kötete, a Nem én kiáltok és a Nincsen apám, se anyám „zűrös tarkaságukban is beváltottak egyetmást a gyerekkori ígéretekből. Új könyve bizonyos eszmei egység köntösében jelentkezik: a költő ajkába harapva, törik-szakad, proletárköltészetet akar adni.” 219