Gellért Oszkár: Egy író élete II. kötet. A Nyugat szerkesztőségében 1926-1941 (Budapest, 1962)
1933
pajtásáról. Ez a kis Casanova adta neki a Kakuk Marci szoknyavadász lelkiségéhez a modellt. Mindezt pedig azért írja, mert személyes ismerősei egyöntetűleg ragaszkodnak ahhoz a tévedéshez, hogy Kakuk Marci nevű regényhősét önmagáról mintázta meg. A három regény mellett a novellatermés sem szegény. Amine emlékezete címmel Füst Milán ad hosszabb elbeszélést, három-három novellát Dallos Sándor, Gelléri és Pap Károly ír, kettőt Kodolányi, egyet-egyet Kosztolányi, Krúdy, Laczkó, Nagy Endre, Nagy Lajos és Török Sándor. A legtöbb verset Kosztolányi (köztük harminc japán és egy Valéry-fordítást), Erdélyi és Illyés, továbbá Fenyő László, Weöres meg én. Török Sophie mellett egy új költőnő jelentkezik: Hajnal Anna. Babits versei közt két remeke, a Borozgató és a Gyümölcsbe harapva, és ha remekekről van szó, ide kell sorolnom Kosztolányi hét szonettből álló Számadását és a Hajnali részegséget. De akiről mindenekelőtt kellett volna szólnom: József Attila is két remekével szerepel; az egyik a Lassan, tűnődve, a másik az Óda. S decemberben a Nyugat-Barátok Irodalmi Szalonjában Illyés Gyula és József Attila együtt jelennek meg, verseikből olvasnak fel. Az Irodalmi Szalonban szerzői esteket is tartunk. Volt egy Karinthy-, egy Nagy Lajos-, egy Kosztolányi-, egy Szép Ernő- és három Babits-est. A magaméről már szóltam.