Gellért Oszkár: Egy író élete II. kötet. A Nyugat szerkesztőségében 1926-1941 (Budapest, 1962)

1934

Basch úgy adja elő a szavazás előzményeit, hogy röviddel 1934 karácsonya előtt, a Medvetánc megjelenésekor, e kötettel a kezében találkozott Kosztolányival, s talán egyszerre mondták ki, hogy erre a kötetre a Baumgarten-díjból részesíteni kell a költőt. Babits azonban Fenyő Lászlót akarta díjban részesíteni, aki az előző évben már jutalmat kapott. Az ülésen Kosztolányi Füst és Karinthy számára kért díjat, s ezt Babits el is fogadta, és „nem ragaszkodott tovább is jelöltjeihez”. Ezután került sor a jutalmakra. Babits jutalommal akarta kárpótolni Fenyő Lászlót az elmaradt díjért, s ezt az alkalmat ragadta meg Kosztolányi, hogy felvesse József Attila nevét. „Egy nagy költő jár ma közöttünk, akire eddig senki nem gondolt” — mondta, s hirtelen feléje (Basch felé) fordult: mi az ő nézete? („De hisz azt ismerte már”). Basch szóvá tette, hogy Fenyő az előző évben már kapott jutalmat. Babits szóhoz sem juthatott, mert Kosztolányi „a kurátorok, úgy látom, nincsenek egy vélemé­nyen, tehát szavazzunk” szavakkal befejezett tény elé állította. Fenyőre a nyolc tag közül csak ketten szavaztak. Babits ezt „a váratlan helyzetekhez alkalmazkodni próbáló mosolygásá­val megjegyzés nélkül tudomásul vette, de bántotta, hogy és ahogyan József Attila első jutalmazása Kosztolányi akarata szerint történt”. És amikor az ülés végeztével együtt mentek el, Babits Kosztolányi felé fordult s komoran és szemrehányó­­lag mondta: „Engem leszavaztatok. Nekem most le kellene mondanom.” De Basch szerint erre nem gondolt komolyan. Arról is most szólok már, hogy a következő évben, 1935 no­vember közepén kezdődtek meg a tanácskozások. Az első ülé­sen, december 2-án még részt vett Kosztolányi is. Basch meg­írja, hogy Kosztolányi díjra javasolta József Attilát, de azután elutazott a Tátrába, s így a december 16-i ülésen már nem vett részt. Abban a hiszemben utazott el, hogy József Attila 1936- ban már díjat kap. Hazatértekor lesújtva hallotta, hogy a díj elmaradt. Basch sem titkolja, hogy Babitsosai egymás közt úgy határoztak: annak a két fiatal költőnek (Weöres Sándornak és József Attilának), aki az előző évben jutalmat kapott, ebben az évben kiadják a díjat. Weöres meg is kapta. De mért nem kapta meg József Attila? Basch szerint azért nem, mert A Reggel című hetilap no­vember 25-i száma József Attila Én nem tudtam című versét közölte, ezzel az ajánlással: „Babits Mihálynak hódolattal.” Basch megírja e versajánlás különös történetét is. Tudomását egy szemtanútól szerezte 1956 nyarán. Ez a szemtanú I. P. 421

Next