Gellért Oszkár: Egy író élete II. kötet. A Nyugat szerkesztőségében 1926-1941 (Budapest, 1962)
1934
Basch úgy adja elő a szavazás előzményeit, hogy röviddel 1934 karácsonya előtt, a Medvetánc megjelenésekor, e kötettel a kezében találkozott Kosztolányival, s talán egyszerre mondták ki, hogy erre a kötetre a Baumgarten-díjból részesíteni kell a költőt. Babits azonban Fenyő Lászlót akarta díjban részesíteni, aki az előző évben már jutalmat kapott. Az ülésen Kosztolányi Füst és Karinthy számára kért díjat, s ezt Babits el is fogadta, és „nem ragaszkodott tovább is jelöltjeihez”. Ezután került sor a jutalmakra. Babits jutalommal akarta kárpótolni Fenyő Lászlót az elmaradt díjért, s ezt az alkalmat ragadta meg Kosztolányi, hogy felvesse József Attila nevét. „Egy nagy költő jár ma közöttünk, akire eddig senki nem gondolt” — mondta, s hirtelen feléje (Basch felé) fordult: mi az ő nézete? („De hisz azt ismerte már”). Basch szóvá tette, hogy Fenyő az előző évben már kapott jutalmat. Babits szóhoz sem juthatott, mert Kosztolányi „a kurátorok, úgy látom, nincsenek egy véleményen, tehát szavazzunk” szavakkal befejezett tény elé állította. Fenyőre a nyolc tag közül csak ketten szavaztak. Babits ezt „a váratlan helyzetekhez alkalmazkodni próbáló mosolygásával megjegyzés nélkül tudomásul vette, de bántotta, hogy és ahogyan József Attila első jutalmazása Kosztolányi akarata szerint történt”. És amikor az ülés végeztével együtt mentek el, Babits Kosztolányi felé fordult s komoran és szemrehányólag mondta: „Engem leszavaztatok. Nekem most le kellene mondanom.” De Basch szerint erre nem gondolt komolyan. Arról is most szólok már, hogy a következő évben, 1935 november közepén kezdődtek meg a tanácskozások. Az első ülésen, december 2-án még részt vett Kosztolányi is. Basch megírja, hogy Kosztolányi díjra javasolta József Attilát, de azután elutazott a Tátrába, s így a december 16-i ülésen már nem vett részt. Abban a hiszemben utazott el, hogy József Attila 1936- ban már díjat kap. Hazatértekor lesújtva hallotta, hogy a díj elmaradt. Basch sem titkolja, hogy Babitsosai egymás közt úgy határoztak: annak a két fiatal költőnek (Weöres Sándornak és József Attilának), aki az előző évben jutalmat kapott, ebben az évben kiadják a díjat. Weöres meg is kapta. De mért nem kapta meg József Attila? Basch szerint azért nem, mert A Reggel című hetilap november 25-i száma József Attila Én nem tudtam című versét közölte, ezzel az ajánlással: „Babits Mihálynak hódolattal.” Basch megírja e versajánlás különös történetét is. Tudomását egy szemtanútól szerezte 1956 nyarán. Ez a szemtanú I. P. 421