Gellért Oszkár: Egy író élete II. kötet. A Nyugat szerkesztőségében 1926-1941 (Budapest, 1962)
1935
konai Adéla Tempefőrében, melynek előadását végül a rendőrség tiltja be; mint verselőadó is többször szerepel, utoljára néhány nappal a német megszállás előtt 1944 márciusában a Vasasoknál forradalmi versekkel, de a jövő benne nem színészt fog adni a magyar színpadnak, hanem rendezőt és színésznevelőt. Annak, hogy mint a Nemzeti Színház főrendezője mit alkotott, és mint a Színművészeti Főiskola tanára milyen új színészgárdát nevelt, egyszer majd az a könyv fog megemlékezni, melyben cikkeivel együtt szinte élete utolsó napjáig írt naplójegyzeteit is kiadják. SZÉPIRODALOM Gazdag az év verstermése. Babits ugyan csupán egy verssel szerepel (Intelem vezeklésre), Kosztolányi is csak eggyel (Szeptemberi áhítat), és József Attila is csak kettővel. S e kettő közül is az egyik közölhetőségét illetően kétségét nyilvánítja Babits. Augusztus 23-i ketettel így ír nekem Esztergomból: „Kedves Oszkár, mellékelem, Ilonka cikkével együtt, József Attila két versét. Azt hiszem, egyetértesz velem abban, hogy a Mint gyermek ... címűt okvetlen hozzuk le e számban. A másikat megítélésedre bízom. Ha sok az anyag, jövő hóra lehet hagyni pl. Devecserit. A levonatot várom, ölel Mihály” A másik vers A bűn című volt. Habozás nélkül kiadtam ezt is. József Attila utolsó verseskönyvének első verseként jelent meg A bűn. (Az édesanyjának című versét mint közölhetetlent küldte el nekem Babits, a kéziraton jelzett zárójelekbe tett mínuszvonással; erről a verséről József Attila nyilván megfeledkezett, mert nem vette fel utolsó könyvébe. A verset megőriztem és fényképmásolatban kiadtam a Kortársaim című könyvemben.) 1935-ben szerepel először versekkel Devecseri Gábor, Jékely Zoltán, Kis Ferenc és Palotai Boris; utoljára a fenti két verssel József Attila és ugyancsak kettővel Juhász Gyula. A legtöbb verset Illyés, Fenyő László, Radnóti, Weöres, a nőköltők közül Török Sophie, Lesznai Anna, Reichard Piroska és Gyulai Márta írja. 460