Gellért Oszkár: Egy író élete II. kötet. A Nyugat szerkesztőségében 1926-1941 (Budapest, 1962)
Utószó
„Jól tudom, hogy Lukács György véleménye Madáchról már ifjúkorában az volt, hogy a Tragédia nemcsak pesszimista, hanem nihilista mű. De akkor mért kellett egyáltalán előadni és a sorozatos előadások után levenni a műsorról s mintegy indokolásul a Lukács cikkét kiadni a Szabad Népben?” A másik példa Németh László Galileije volt. „Kérdezem: helyes volt-e, hogy a Galileijét a Csillag-beli közzététele után műsorra tűzte a színház, s Veres Péter egy lelkes cikkben elibe is vágott a színrehozatalának, amelyből azután nem lett semmi?” Levelemből még ezt is idéznem kell: „Bár megírhatnád monográfiádat József Attiláról, amelyben — előre tudom — József Attila költészetéről írnál. Félre ne érts: én nem mentem fel Babitsot azért, amiben József Attilával szemben hibázott, és ennél sokkal súlyosabb hibáiért sem. De Horger Antalt és Babits Mihályt irodalomtörténetünk hihetőleg mégsem fogja egy kalap alá tenni.” Megírandó könyvemre pedig megismételtem: „Ha a véletlen megad még néhány évet nekem úgy, hogy a munkabírásom megmarad, talán kitelik majd tőlem is egy »memoár-regény«, melyet köszönettel ajánlok majd Neked, mint munkám sugalmazójának. Most azonban az a véleményem, hogy e »memoár-regényt« meg kell előznie egy olyan visszaemlékezésnek, mely bennem nem a költő és szerkesztő, hanem a közéleti ember és publicista múltját fedi föl, vagyis az újságíró munkáját, mely magától értetődően a kor ellentmondásaival terhes. Ilyen értelemben könyvem tehát csak törlesztése lesz egész adósságomnak, melyet talán okulásul is foglalok össze a velem még együtt élő és az utánam következő nemzedék számára a magyar történelemnek arról az időszakáról, amiről a szó szoros értelmében vett kézzelfogható emlékeim vannak. Később következhetnék — egy másik könyvben — a költőre és szerkesztőre vonatkozó múltamnak föltárása hazámnak Horthy Miklós nevéhez fűződő szomorú korszakából. E korszakban már csak a költő és szerkesztő juthatott szóhoz, a publicista némaságra volt kárhoztatva.” Erre kaptam november 5-én a következő választ: 647