Gerskovics, Alekszandr: Az én Petőfim. Cikkek és tanulmányok (Budapest, 1979)
II. Élő klasszikusok
Küzdtünk híven a forradalomért, nem halhatunk meg, élnünk kell tovább, zizegve várnak a röpcsik, a hék s éhbérre várnak mind a burzsoák. A mozgalom vár, munka és család, míg megbukik a kizsákmányolás, a sarló villan, sújt a kalapács s börtönről, gyárról lehull a lakat. Éljen a Szovjet, a munkástanács! Testvér, segítsd a lebukottakat. Az általunk kiemelt sorban a „szovjet” kettős értelemben szerepel: mint Szovjet-Oroszország korabeli közkeletű megjelölése és mint „munkástanács”, vagyis a néphatalomnak az októberi forradalom teremtette új formája. Ez a kétféle értelmezési lehetőség elmélyítette a vers agitatív hatását. Jóllehet a Lebukott érthető módon akkoriban a költő hazájában nem jelenhetett meg, mégis sokan olvasták és másolták, munkásgyűléseken pedig még sok éven át szavalták. 1933-ban Kulcsár István orvosnál házkutatás közben lefoglalták és bírósági eljárást indítottak miatta József Attila ellen. 1931 szeptemberében, tehát amikor Kádár János emlékezése szerint a költő aktív mozgalmi munkát végzett, hirtelen szektás oldalról igazságtalan vádak érték. Moszkvában, a magyar politikai emigránsok Sarló és Kalapács című folyóiratában (a RAPP magyar szekciójának hivatalos lapjában), hét aláírással megjelent A magyar proletárirodalom platformtervezete, amelynek egyik részében József Attiláról minden bizonyítás nélkül azt írták, hogy „a fasizmus táborában keresi a kivezető utat” (sic!)22. A „tervezet” viharos vitát idézett elő a moszkvai írók között is. Kahána Mózes író és kritikus a Sarló és Kalapács 10. számában hangsúlyozta, hogy a Platformtervezet „egyes elvtársak (ti. Bartha, Hidas, Matejka) egyéni javaslata”, akikre jellemző a zavaros társadalompolitikai elemzés, a ma-128