Gerskovics, Alekszandr: Az én Petőfim. Cikkek és tanulmányok (Budapest, 1979)
II. Élő klasszikusok
A XX. századi költők különféle utakon jutottak el a szocializmus eszméjéhez. József Attila ama kevesek közé tartozott, akikről elmondhatjuk, hogy az eszmét úgyszólván anyatejjel szívták magukba. Mint munkásemberek gyermeke, szó szerint meg kellett küzdenie a mindennapi kenyérért. A proletár Magyarország életét nem „a nép közé járva” és nem könyvekből ismerte meg, hanem kegyetlen nyomora révén. József Attilát a proletár valóság vette körül rövid életének utolsó napjáig. Már híres költő volt, pályájának csúcsán állt, de kénytelen volt az írók Gazdasági Egyesületének ingyenkosztján tengődni. „Feleségemmel együtt hosszabb idő óta a szó szoros értelmében éhezünk - írja 1933-ban Babits Mihálynak. - Ellenőrizhető adat: az írók Gazdasági Egyesülete ebéd gyanánt egy kávét és egy zsömlét utalt ki számomra a Club kávéházban, ezt a segítséget hónapokon át igénybe vettem, azonban ez év jan. 1-vel ez megszűnt. Feleségem házi munkák fejében rokonoknál ebédelt. Ez már kínossá vált... Majdnem minden holmink - beleértve az ágyneműt is! - zálogban van. ... Szeptember 8-a óta nem tudtam villanyszámlát fizetni... Nem fűtünk. Nincs cipőm. Azaz, egy 43-as, gombos, betétes lakkcipőben járok, 39-es lábam van. ... Hogy miért ezt a pillanatot választottam ki, hogy e kissé keserű pohár után nyúljak? Egy hétig majdnem negyvenfokos lázban feküdtem. Egyetlen közönséges díványunk van... Feleségem a földön csinált fekhelyet magának,... kabátokkal takarózott. Mire a lázam 38 alá csökkent, a feleségemnek volt 39. Ő feküdt a díványra, és én a földre. Most nap mint nap az fekszik a díványon, aki rosszabbul van.”1 Ilyen körülmények között - olykor jobban, máskor rosszabbul - élte le József Attila életének 32 évét. Részletesebben is megemlékezik erről Curriculum vitae című vallomásában, amikor is 1937 tavaszán bankhivatalnoknak, sőt akár gépírónak is ajánlkozott egy részvénytársaságnál. Komor proletárélet vette körül akkor is, amikor verseit írta, munkásszemináriu-116