Gerskovics, Alekszandr: Az én Petőfim. Cikkek és tanulmányok (Budapest, 1979)
II. Élő klasszikusok
- Hány éves?- Tizenkilenc.- Mi a foglalkozása? Költő?- A költészet a hivatásom. Egyébként magántisztviselő vagyok.- Bűnösnek érzi magát?- Nem érzem magam bűnösnek. Költeményem célja visszaadni az embereknek a háború és a forradalom következtében megcsökkent önbizalmukat.”3 Az a motívum, hogy az emberi munka minden létező jelenség alapja, hogy a munka az „isteni passziók” fölött áll, végigvonul a költő egész életművén, még a korai vallásos versek szimbolikáján is. Más kortársaihoz hasonlóan József Attila is hidat akart verni a régi és a század eleji forradalmi megmozdulások által megváltoztatott világkép között. Korai verseinek vallásos jelképrendszere nemcsak a húszas évek hatalmas társadalmi változásaira reagáló európai értelmiség zavarodottságát tükrözte, hanem már a forradalmi harccal való együttérzését, szolidaritását, annak felmagasztalását is. Akár Biok a Tizenketten című elbeszélő költeményében, József Attila is gyakran vallásos köntösben hirdette a világ megújulásának nagyon is reális eszméit. 1924. január 28-án írott Lázadó szentek című költeményében, amely mellé saját kezűleg jegyezte le: „L. halálára”, József Attila Lenin életének értelmét így fogalmazta meg: „Mennyország kulcsát én a földre ejtem, / Vén szívemet is a földre ejtem...” majd: „Én nem vigyázok többet a pokolra. ..” A költő Lenin alakjához fordulva mindent átfogó allegóriákat keresett, hol bibliai eseményeket és jelképeket felidézve, hol pedig a folklór képanyagában megmerítkezve. Figyelemreméltó a Szólt az ember című vers, amelyet tudomásunk szerint még nem elemeztek a lenini tematika szemszögéből. Úgy érez-119