Gerskovics, Alekszandr: Az én Petőfim. Cikkek és tanulmányok (Budapest, 1979)

II. Élő klasszikusok

- Hány éves?- Tizenkilenc.- Mi a foglalkozása? Költő?- A költészet a hivatásom. Egyébként magántisztviselő va­gyok.- Bűnösnek érzi magát?- Nem érzem magam bűnösnek. Költeményem célja vissza­adni az embereknek a háború és a forradalom következtében megcsökkent önbizalmukat.”3 Az a motívum, hogy az emberi munka minden létező jelen­ség alapja, hogy a munka az „isteni passziók” fölött áll, végig­vonul a költő egész életművén, még a korai vallásos versek szimbolikáján is. Más kortársaihoz hasonlóan József Attila is hidat akart verni a régi és a század eleji forradalmi megmozdulások által megváltoztatott világkép között. Korai verseinek vallásos jel­­képrendszere nemcsak a húszas évek hatalmas társadalmi vál­tozásaira reagáló európai értelmiség zavarodottságát tükrözte, hanem már a forradalmi harccal való együttérzését, szolidari­tását, annak felmagasztalását is. Akár Biok a Tizenketten című elbeszélő költeményében, József Attila is gyakran vallá­sos köntösben hirdette a világ megújulásának nagyon is reális eszméit. 1924. január 28-án írott Lázadó szentek című költeményé­ben, amely mellé saját kezűleg jegyezte le: „L. halálára”, Jó­zsef Attila Lenin életének értelmét így fogalmazta meg: „Mennyország kulcsát én a földre ejtem, / Vén szívemet is a földre ejtem...” majd: „Én nem vigyázok többet a pokol­ra. ..” A költő Lenin alakjához fordulva mindent átfogó allegóriá­kat keresett, hol bibliai eseményeket és jelképeket felidézve, hol pedig a folklór képanyagában megmerítkezve. Figyelemre­méltó a Szólt az ember című vers, amelyet tudomásunk szerint még nem elemeztek a lenini tematika szemszögéből. Úgy érez-119

Next