Gerskovics, Alekszandr: Az én Petőfim. Cikkek és tanulmányok (Budapest, 1979)
II. Élő klasszikusok
zük, hogy ez a költemény is beleillik a költő Lenin alakjával kapcsolatos meditációiba. A mindössze 15 soros, szabadvers-formájú írás egy emberről szól („Volt egy ember...” - ezek a kezdő szavak), aki körtefává lett, „gyökere lett a föld, dereka a magasság, lombja az ég” „és körtét ettek... az éhes csillagok.” „Akkor tovább ment”, és látta, hogy az embereknek szénre és vasra is szükségük van, ezért „tűzre dobta a nagy hegyeket”, hogy hadd száguldjanak versenyt halállal és időkkel „szédítő,karcsú expresszvonatok.” A Lázadó szentek című költeményhez időben és hangulatában is közel álló Szólt az ember mitologikus világmodelljét tekintve, különösen az „égig érő fa” népmeséi motívuma miatt nemcsak a magyar folklórban, hanem az ukrán és más népek dalkincsében is rokonságra találna.4 Megjegyzendő, hogy József Attila később is felfigyelt Lenin alakjának folklórértelmezéseire. Szólunk majd egy tadzsik Lenin-legendáról, amelyet József Attila 1936-ban, Hatvány Bertalan Ázsia lelke című könyvéről szólva, külön is kiemelt. Egyelőre csak megjegyezzük, hogy bár József Attila korai költészete még messze volt az érett és tudatos forradalmi világnézettől, lázongó osztálytiltakozása már kitört az akkortájt Magyarországon és Nyugaton elterjedt vallásos „megújulás” keretei közül. A költő világszemléletének alakításához az is hozzájárult, hogy ekkoriban sokat foglalkozott a klasszikus orosz irodalommal. József Jolán, a költő nővére emlékezéseiben megírja, hogy öccse 1923-ban rövid ideig könyvügynök volt, de nemsokára elbocsátották, mivel csak Tolsztoj és Dosztojevszkij könyveit ajánlotta, más művekről pedig lebeszélte az olvasókat.5 A költő világszemléletében jelentős változás következik be 1925-ben. Már a szegedi egyetemi években kapcsolatba lép a bécsi emigráció irodalmi köreivel. Új ismerőse Erg Ágoston, 120