Gerskovics, Alekszandr: Az én Petőfim. Cikkek és tanulmányok (Budapest, 1979)
II. Élő klasszikusok
kusan elemezte a külföldi szövetségesekhez fűződő viszonyában mutatkozó következetlenséget és kettősséget. Illés Béla a Szovjet írószövetség szervező bizottságának első plénumán tartott felszólalásában, 1932 november elsején egyértelműen kijelentette: „Meg kell mondani, hogy a RAPP Szovjet-Oroszországon belüli politikája egészen más volt, mint az a politika, amelyet a RAPP a MORP-on (Munkásírók Nemzetközi Szervezete) keresztül folytatott a tőkés országokban. A tőkés országokban az volt a feladat, hogy minél több írót állítsunk magunk mellé. A Szovjetunión belül viszont a politikánk a RAPP teljes támogatására irányult, támogattuk negatív tevékenységét is, pozitív munkáját is. Mindig is feltételeztük, hogy külföldi szervezeteink nyitva állnak majd minden baloldali polgári író-értelmiségi előtt... Ám az a tény, hogy a RAPP a Szovjetunióban visszafogó politikát folytatott, zavarta alapjában véve helyes politikai irányvonalunk végrehajtását. Ily módon irodalmi mozgalmunknak nem lehet két arca, mint a görög Janus istennek.”24 József Attila és harcostársai természetesen nem ismerhették a szovjet irodalmi és kritikai élet irányzatainak harcát. Ezért a „platformtervezetet” a párt irodalompolitikai vonalának tekintették, és ez magyarázza a dolog következményeit. Hogyan viselkedett ebben a kritikus helyzetben József Attila? Felülemelkedett a személyét ért sérelmen, összeszedte magát és a „platformtervezet” elvi kérdéseivel vitatkozott.25 Tudományos aprólékossággal és költői szenvedéllyel elemezte a „tervezet” szerzőinek vulgárszociologikus kitételeit, és kifejtette a maga véleményét, amely sok szempontból ma is időszerű, ami a szocialista irodalom útjait és rendeltetését illeti. A bennünket érdeklő vonatkozásban József Attila válaszának belső erejét, pátoszát az adja, hogy nem tesz egyenlőségjelet a Moszkvában élő frakciós irodalmárok szűk csoportja és a szovjet valóság között. Meglepő összhang figyelhető meg itt Vlagyimir Majakovszkij üzenet a proletárköltőknek című ver-130