Gerskovics, Alekszandr: Az én Petőfim. Cikkek és tanulmányok (Budapest, 1979)
II. Élő klasszikusok
két (az „apolitikusnak” tartott Bartók Bélától a szenvedélyes proletárköltő József Attiláig), hanem - megfoghatatlanul - egyesítette sokszínű életművüket. Például Bartók Béla Faji tisztaság a zenében című tanulmánya csodálatosképpen odaillett az akkori idők marxista kritikájának olyan jelenségeihez, mint amilyen, mondjuk, József Attila Van-e szociológiai indokoltsága az új népies iránynak? vagy Lukács Györgynek Illyés Gyula Magyarok című könyvéről írott, a híres Írástudók felelősségéből való kritikája, Révai József Marxizmus, népiesség, magyarság című munkájáról nem is beszélve. És itt megmutatkozott a legfontosabb tény, hogy az antifasizmus tulajdonképpen lakmuszpapír volt, amely csalhatatlanul elválasztotta egymástól a haladás híveit és ellenségeit, elősegítve ezáltal, hogy létrejöhessen az antifasiszta harcosok egységes tábora, melynek nemcsak az volt katonája, aki fegyvert ragadott, hanem az is, aki - képletesen szólva - tollal a kezében harcolt. A Fábryféle megfogalmazás telitalálata végeredményben lehetővé tette, hogy új nézőpontból tekintsünk a két világháború közötti haladó magyar művészet fejlődési folyamatára. És nemcsak a magyaréra! Sokkal világosabbá váltak mind az elért eredmények, mind pedig a hibák és melléfogások az új művészet kialakulásának, fejlődésének útján, érthetőbbé váltak mind a centrifugális, mind a centripetális áramlatok, nemcsak az, ami gyarapította, hanem az is, ami gyengítette a művészértelmiség antifasiszta egységfrontjának erejét. Világosabbá vált magának Fábry Zoltánnak is a helye és szerepe ebben a folyamatban. Számomra mindinkább az olyan ember mintaképe lett, aki képes rá, hogy tudatában alkotó módon egyesítse és összeegyeztesse a nemzetit a nemzetközivel. Éppen erről beszélt oly nagy bölcsességgel a Hazánk, Európa című tanulmányában. Most nem idézem a „vox humana” gondolatával kapcsolatos ismert megállapításait. Csupán annyit szeretnék megjegyezni, hogy véleményem szerint Fábry maga is kételkedett benne, vajon „igazolja-e ez a meg-150