Gonda Imre - Niederhauser Emil: A Habsburgok. Egy európai jelenség (Budapest, 1977)
Niederhauser Emil: A császári cím igézete
egyesítését a török birodalom ellen. És ha nem is lett belőle semmi, György alkalmas eszköznek látta arra, hogy Frigyest bosszantsa vele. Frigyes ezt is egykedvűen tűrte. Ha Bécsben öccse, Albert meg az osztrák rendek ostromolták, elment Bécsújhelyre, azután utolsó éveiben, amikor Bécs Mátyásé volt, Linzben tartózkodott. A magyar és cseh korona megszerzésének nem sok lehetősége látszott. Igaz, amikor 1490-ben Mátyás meghalt, éppen Bécsben, Frigyes megpróbált élni a lehetőséggel. Fia, Miksa ekkor már felnőtt volt, az utolsó lovag, ahogy nevezték, házassága révén nem is csekély erőforrásokkal a háta mögött. (Németalföldről és a várható spanyol örökségről van szó.) Behatolt Magyarországra, el is jutott Székesfehérvárig. A magyar rendek azonban közben már a prágai Ulászló mellett döntöttek. 1491-ben Pozsonyban az új kormányzat kiegyezett Miksával, aki pillanatnyilag lemondott a Habsburgigényekről. Pillanatnyilag. A császár csak messziről figyelte a dolgokat. Tiroli unokaöccse továbbra is gondokat okozott, 1490-ben viszont lemondott a hercegségről. Az osztrák Habsburg-birtokok most ismét egy kézben egyesültek. És ha a magyar kísérlet nem sikerült, keleten nem bővült a Habsburg-tartományok sora, ez akkor már nem is volt olyan érdekes. Mert Miksa szerencsés házassága révén ennél sokkal fontosabb és gazdagabb új területhez jutott. Burgundiáról van szó. Különös ország volt ez, pontosabban nem is ország, hanem számos egymástól független tartomány együttese. Eredeti területe, a burgundi hercegség meg az ún. szabad grófság, a Franche-Comté voltaképpen a német-római birodalomhoz tartozott. Gyakorlatilag francia kézben volt, a Franciaországban uralkodó Valois-dinasztia ifjabb ága szerezte meg magának, még a XIV. században, a százéves angol-francia háború zűrzavarai közepette. Azután újabb területeket szereztek hozzá Elzászban, meg még északabbra, Luxemburg, Belgium, Hollandia mai területének nagy részét, amelyek ugyancsak a német birodalomhoz tartoztak, meg egy keveset abból, ami ma Észak-Franciaország. Az első pillanatra roppant vegyes területnek tűnik, végleges, pontos határok nélkül, hűbéri kötelékben egyszerre a német császártól és a francia királytól, az egyes tartományok, országrészek nagy különállásával, a rendek beleszólási jogával. A tartományokat egymás között nem kötötte össze semmi, csupán az, hogy ugyanazt a személyt ismerték el „természetes uruknak”. Olyan tarkaság, amilyet ebben a korban csak maga a szent német-római birodalom mutatott. A korabeli Magyarország nemhogy Mátyás, de még II. Ulászló idején is egységesebb volt. Csakhogy ez a nagyon tarka államféle, amelyet uralkodójának egyik címe után burgundiai hercegségnek szoktak nevezni az egyszerűség kedvéért, nagyjából a Rajna mentén húzódott Svájctól az Atlanti-óceánig, annak az útnak a mentén, amely az egész középkoron keresztül a legfontosabb kereskedelmi útvonal volt. Az európai nemzetközi forgalom zöme ezen az úton bonyolódott le, az itt kialakult városok a leggazdagabb kereskedőket tudhatták falaik közt. És nemcsak kereskedőket. Ezekben a városokban számos iparág virágzott, különösen a fonás 22