Granasztói Pál - Polónyi Károly: Budapest holnap (Budapest, 1959)
Utószó
valaki hozzájuk nyúlna, rontaná, csúfítaná őket, akkor felhördülne, nem engedné. Becsülje meg hát és szeresse ezt a várost is, mely ezekből az épületekből és még sok más szép épületből, alkotásból, parkból, fasorból, a szigetekből, a hegyekből, a Duna-partokból áll. Ne engedje tovább rontani, segítsen szebbé tenni. Segítsen azoknak, a tervezőknek és hatóságoknak, akik ezen fáradoznak, mert ez a dolguk és a hivatásuk, de mindeddig hasztalanul tették, mert alig volt látszatja a munkájuknak. Mennyi terv, mennyi szándék, gondolat ment már veszendőbe ! Pedig ha sokan akarják, hogy szebb legyen a város, akkor szebb is lesz; az alap, a tervek, a gondolatok megvannak hozzá. Ma már mindinkább megvan az akarat is, mert ez nemcsak a budapestiek ügye, hanem az egész országé. Ez a főváros, a hazának egy nagy darabja. Sok millió olyan emberé is, aki nem lakik itt, de itt lakott, vagy idejárt, s így emléke, elképzelése van róla. Azoké is, akik itt fognak lakni, vagy ide fognak járni: a jövő nemzedékeké. Budapest nem élhet a múltból, a múlt hírnevéből. Büszkék lehetünk rá, hogy olyan lett, amilyen volt, magyar emberek képzeletéből és munkájából. De igazán büszkék csak arra lehetünk, amilyenné mi magunk tesszük. Az a város és az a nép, amely létrehozta mindezt a múltban, szebbé teheti, hozzá adhat a jövőben is. Telik neki a tehetségéből, képességeiből, csak akarnia kell. Budapest szép volt, de legyen még szebb — holnap. A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés s rendezni végre közös dolgainkat ez a mi munkánk; és nem is kevés. József Attila 106