Granasztói Pál - Polónyi Károly: Budapest holnap (Budapest, 1959)
I. A Duna-partok és a hidak
A Kossuth-híd sürgősen elbontásra vár, s helyén a partok eredeti állapotát vissza kell állítani. A dunai panorámában e helyen híd, még ha szükséges volna, sem előnyös, de nem is szükséges; a gyalogos forgalom átkelési hajójáratokkal, később pedig az itt áthaladó földalatti vasúttal megoldható. Még később gondolni lehet itt közúti alagútra is, ennek kitorkollásai azonban mindkét parton csak nehézkesen oldhatók meg. A Kossuth-híd — egy hősi munka emléke — megörökíthető sokféleképpen; eltávolítása után azonban Budapest látképe — a legszebb nagyvárosi látképek egyike — minden irányból hirtelen szebbé, tágasabbá válna. Az új hidak — a Petőfi-híd, az Árpád-híd — hídfőiről külön szólunk a IV. fejezetben, az újabb városrészekkel kapcsolatosan. HAJÓZÁS, VÍZI LÉTESÍTMÉNYEK A Duna kihasználásához, képéhez hozzátartoznak a hajók, hajóállomások. Csak személyhajókról beszélünk. A távolsági hajók törzsállomása eddigi helyén, a Belgrád rakparton egyelőre megmaradhat, de kedvezőbb volna a Szabadság-hídtól délre elhelyezni. Nagyobb mértékben kell korszerű, gyors helyi hajózásról (vízibuszokról) gondoskodni részben átkelés céljából (Tabán és Belváros, Víziváros és Lipótváros között), részben pedig sétahajózás, a Margitsziget, a közeli Duna menti üdülőhelyek megközelítése érdekében. Ezeknek állomásai sűrű elhelyezésben, egyszerű, könnyed alkotmányok legyenek, melyeket felüljáróval közelítenek majd meg. Vissza kell állítani néhány dunai uszodát, s ezeket a legalkalmasabb helyekre kell kikötni, úgy, hogy a Belvárosból könnyen elérhessék őket. Intézményesen gondoskodni kell a horgászok számára megfelelő helyről, s arról, hogy a Duna-parton a lépcsőkre le lehessen ülni, vízitaxikról s esetleg kisebb, úszó vagy vontatható vízi vendéglőkről. A Duna-part képe nemcsak a távolról jövő látogatók emlékében él, hanem a Dunapartokra tódulhat — különösen, ha lesz gyorsvasút — a mögöttes területek, sőt messzebb fekvő városrészek lakossága is, levegőzni, nézelődni, felüdülni, gyönyörködni. A Dunakorzó valaha sötétlett az emberektől, és sokan jöttek ide messziről, hallgatni a zenét, nézni a várost. Miként a Margitsziget is ma már mindenkié, meg kell oldanunk, hogy a Dunapart is teljesítse szerepét: a város, az egész főváros életének gerince legyen. A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj. Alig hallottam, sorsomba merülten, hogy fecseg a felszín, hallgat a mély. Mintha szivemből folyt volna tova, zavaros, bölcs, és nagy volt a Duna. József Attila 34