Gyertyán Ervin: A múzsák testvérisége. Összehasonlító esztétikai vázlat (Budapest, 1966)

II. A művészeti ágak sajátosságai

akár egy halom hasított fa, hever egymáson a világ, szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát... Ez művészi és kifejező, olyannyira, hogy fölöslegesnek érezzük a közlés fogalmi összegezését, a szakasz utolsó sorát, József Attila remekművű versében: „S így mind­egyik determinált”. Tehát a tisztán gondolati, tartalmában absztrakt mon­danivaló is csak akkor válik irodalmivá, s mindenekelőtt költőivé, ha szemléleti formát kap. Ez a szemléleti forma lehet külsőleges, objektív, tárgyi, mint a bőség kosara, a jog asztala, a halom hasított fa, lehet bensőséges, szub­jektív, érzelmi jellegű, amikor a szubjektív átélés, a sze­mélyes emóció adja meg a konkrét jelleget. Például: Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Vagy: Tied vagyok, tied hazám! E szív, e lélek Kit szeretnék, ha tégedet Nem szeretnélek? A közlés végig a fogalmi kapcsolódás szférájában mozog, mégis költői, mert nem logikai tartalma, hanem a benne megtestesülő érzés, indulat — aminek a logikai tartalom voltaképpen a formája — adja a lényegét. S még amikor József Attila például Hazám című ver­sében szinte tüntet a magyar nyomorúság tudományos pontosságú és már-már leltárszerű szociológiai elemzésé­vel Ezernyifajta népbetegség, Szapora csecsemőhalál, 109

Next