Győri György (szerk.): Ember és műveltség. Harmincnégy interjú - tudósokkal, írókkal, művészekkel (Budapest, 1976)
Czeizler Endre: Nincs szebb dolog, mint megtalálni és kibontani a gyermekben rejlő értékeket
sebb géneket juttatták. Hiszen a férfi sok billiónyi és a nő sok ezer ivarsejtjének mindegyike eltérő génállománnyal rendelkezik. Mindez persze csupán egy-egy speciális típusú tehetség létrejöttének a leegyszerűsített genetikai magyarázata. A génállomány, mint mondtam, egy nagy lehetőségbirodalom, és a társadalmi-történelmi feltételektől is függ, hogy mi kel életre ebben a birodalomban. Van-e valami statisztikai szabályszerűsége — egy fejlett társadalomban — a tehetségek „szóródásának”? A kérdés azért roppant bonyolult, mert az értelmi szint csak egyik — bár igen fontos — összetevője a tehetségnek, és maga az értelmi szint is általános és speciális összetevőkből áll. Az egyik embernek a performációs, a praktikus képességei erősebbek, a másiknak a verbális, absztrakciós adottságai. Ráadásul az értelmi képesség önmagában nem határozhatja meg egy ember értékét, mert alapvető, hogy ki mire használja a tehetségét. És itt van az energia kérdése is. A pedagógusok bizonyára sok olyan gyermeket ismernek, akik biológiailag igen jó értelmi adottságúak, de nincs akaratuk, szorgalmuk, energiájuk önmagukat megvalósítani. A tehetség legfőbb összetevőinek öröklöttsége és a környezeti hatásoktól is függő mibenléte tehát igen eltérő képet mutat. Sokan a biológia igazságtalanságának tartják, hogy a veleszületett adottságok eltérőek, sőt - az ötvenes években - a genetikát hibáztatták, amiért „igazolni akaija” az emberek közti különbségeket. A különféleség azonban tény, és nem is negatív tény, hiszen a tehetség sokfélesé-68