Győri György (szerk.): Ember és műveltség. Harmincnégy interjú - tudósokkal, írókkal, művészekkel (Budapest, 1976)
Czeizler Endre: Nincs szebb dolog, mint megtalálni és kibontani a gyermekben rejlő értékeket
nagyobb potenciális lehetőségbirodalom, mint amit egy ember az élete során be tud járni. A gyermekáldás azért is fölemelően szép dolog, mert az ember ágy biztosíthatja önmaga biológiai halhatatlanságát. Hiszen lehetőségeinek teljes tárházát átadja utódjának, és így van reménye arra, hogy a génjeiben rejlő lappangó képességek, melyeket nem tudott felszínre hozni, egyszer majd életre kelnek. A Dunánál című versében — maga mivoltát boncolgatva — József Attila azt mondja: „Az őssejtig vagyok minden ős”. A genetika szerint milyen messziről hozzuk magunkkal életünk üzenetét? Kromoszómáinkat és génjeinket a szüléinktől kapjuk, de ők a nagyszülőktől, a nagyszülők a dédektől, dédjeink pedig az ük- és szépszülőktől kapták — és így tovább. Ezen a végtelen láncon olyan képességek is eljuthatnak hozzánk, amelyek elődeinkben csak lappangtak. A megtermékenyített petesejtben az ezen a láncon érkezett — és esetleg csak később megvalósuló — teljes „tervdokumentáció” bent foglaltatik. A biológiai fejlődés során a megtermékenyült petesejtből kialakulnak az idegsejtek, a gyomornyálkahártya-sejtek, a heresejtek stb. És az idegsejt - erősen leegyszerűsítve a dolgot - már csak „gondolkodni” tud, a nyálkahártya-sejt már csak sósavat, a heresejt csak ondósejtet tud termelni. Ez azonban a különféle sejteknek cs&k ъ megnyilvánuló képessége. Ugyanis, bizonyára föllelhető valamennyiükben minden egyéb tulajdonságért is felelős gén. Igen durva kifejezéssel élve: az idegsejt is képes lehet ondósejtet vagy sósavat termelni. Azonban a fejlődést é pp az jelenti, 63