Hajdu Ráfis Gábor: Kritikák, esszék, tanulmányok (1970-1980) (Budapest, 1984)
Eleven örökség
EGY TRAGÉDIA JEGYZŐKÖNYVE JÓZSEF ATTILA VÁLOGATOTT LEVELEZÉSE Levelet írt 1932. január 7-én Nádai Pál József Attilának: „Igen tisztelt Uram! A Tündérujjak szerkesztőségének megbízásából felkérem Önt, hogy legyen szíves e lap részére egy tárca terjedelmű novellát adni és azt, ha lehetséges, hozzám személyesen felhozni. Legcélszerűbb a reggeli órákban, 8-tól 9-ig. Szíves fáradozását előre is köszöni tisztelő híve, Nádai Pál.” Soha nem hallottam erről a lapról, a József Attila válogatott levelezését sajtó alá rendező, a kötet létrehozásáért csak elismeréssel említhető Fehér Erzsébet jegyzeteiből tudom, hogy a Tündérujjak havonta megjelenő kézimunkaújság volt. József Attila — Szántó Judit emlékezete szerint - e jeles orgánum kérésére megírta és elküldte a Csoszogi, az öreg suszter című elbeszélését. Vissza is kapta. A szerkesztőség „túl finomnak” találta az írást. Több mint negyven esztendővel később illessük-e elmatasztaló szavakkal ezért a szerkesztőket? Mondván, fogalmuk sem volt arról, hogy ez az ifjú ember - huszonhét éves ekkor -, akinek munkáját visszaadták, megírta már a többi között az Esik, a Favágó, az Ady emlékezete, az Anyám sorait. Olvashatták volna ezeket A Toliban, a Népszavában. Köteteit is. Fölháborodni, főként így utólag, fölösleges lenne, a lapon gúnyolódni pedig olcsó hatásvadászat. És idézzük csak fel, kik nem tudták a kortársak közül, hogy ki József Attila. Oldalakat lehetne megtölteni a nevekkel, s egy-két sort azokéval, akik tudták-sejtették, hogy a század 33