Hajdu Ráfis Gábor: Kritikák, esszék, tanulmányok (1970-1980) (Budapest, 1984)
Eleven örökség
megjelenési lehetőség keresése, de az a gondolkodói folyamat is, amelyben vívódva, de átalakul József Attila Babitsképe. Gyanítom, arról is innen szerezhetnek tudomást még a szakmabeliek közül is többen, hogy egy, az írással nem túl régen foglalkozó földműves, Veres Péter 1934-ben a Korunkban olvasott két versről a következőket írta: „Hogy az Óda, az Elégia páratlanok a mi frontunkon belül, azt talán tolakodás nélkül megjegyezhetem.” Aki ismeri József Attila műveinek kortársi kritikáját, az az először ebben a kötetben publikált Veres Péter-levél idézett részét méltányolni tudja. Eltűnődhetünk azon is, miért tévedett Németh László József Attila megítélésében, s miért nem akarta a korrekciót, ha már 1928-as levelében leírja, hogy József Attüa feltétlenül tehetséges, hogy „Elolvastam a verseit; műprimitívségük mögül kiérzem a fölényes művészt... ”. Lehetne még sorolni tovább, miért fontos a József Attila válogatott levelezése. Feltétlenül szólni kell viszont, befejezésül, egyetlen mozzanatról. Ennél a kötetnél kegyetlenebb és pontosabb ellenpontozással szerkesztett munkát régen olvastunk. Nem József Attila érdeme, nem is a leveleket sajtó alá rendezőé. A dramaturg itt, ha közhelyesen hangzik is, az élet volt. A levelezést József Attila első ismert, Jolánhoz írt „levele”, verse nyitja. Az 1916 körül keletkezett De szeretnék gazdag lenni kezdetű. És három zárja. Cserépfalvi Imrének, Szántó Juditnak, Bak Róbertnek szólnak. A Cserépfalvihoz írott egy antológia szerkesztésével kapcsolatos, Juditnak, Bak Róbertnek üdvözletét küldi József Attila. Mindhárom levél 1937. december 3-án íródott, 1937. „december 3-án 19 óra 36 perckor az állomásról kiinduló 1284-es tehervonat kerekei alá vetette magát” József Attila. Immár gazdagon. (1976) 37