Halász László: Művészet és pszichológia - Gondolattár 23. (Budapest, 1964)

A művészi tehetség

dalom gazdasági-politikai szerkezete, valamint közvetlen környezete határozta meg. Ami benne azonban a legsajátosabb, amitől ebben a korban és környezetben Móricz Zsigmond s nem Koszto­lányi, Babits, vagy József Attila lett, már — az elődeiben végbemenő s benne összegeződő fejlődés eredményeként — in potentia adva volt. A társa­dalomtörténelmi tényezők személyiségének erre az in potentia struktúrájára hatottak, ezt a struk­túrát formálták s ezen keresztül jutottak egyéni kifejeződésre. Hogy egyáltalán Móricz Zsigmond lehetett, a belső feltételek, adottságok következ­ménye. De hogy az a Móricz Zsigmond lett, aki­nek a huszadik századi magyar irodalmunkban ismerjük, a külső hatások eredménye. S ahogyan ezzé a Móricz Zsigmonddá lett, abban nyilvánult meg legplasztikusabban e két tényező kölcsön­hatásának játéka. A művészi képességek kibontakozása tehát nem utolsó sorban a művész körülményein, munkáján múlik. Igaz, a sikeres tevékenység végrehajtásá­nak alapja a képesség. De a képesség és a tevé­kenység kölcsönösen hatnak egymásra. A képes­ség nemcsak a sikeres tevékenység előfeltétele, hanem maga is a sikeres tevékenység során fej­lődik. Miközben az ember tevékenységével meg­változtatja környezetét, megváltozik maga is. A környezetalakító tevékenység s a megváltozott 62

Next