Halász László (szerk.): A freudizmus - Pro és kontra (Budapest, 1988)

A termelési erőket odakint s az ösztönöket idebent

JÓZSEF ATTILA (1935. 340-341, 344-345.) Kategóriáit Marx az emberek faji és nemi létéből szár­maztatja. E származtatást az jellemzi, hogy a nemi tevékenységet gazdaságinak, termelésnek fogja fel, a termelésben, gazdaságban, politikában azonban már csak faji megnyilatkozást lát és nem veszi észre benne a nemiséget. Jellemzi az is, hogy a nemiséget s vele az embert, hogy úgy mondjam, fiziológiai és nem bioló­giai szempontból, a testi lét szervei és nem ösztönei szempontjából nézi, s a termelési eszközök oldaláról szemléli a társadalmat. (...) Marx szerint arról van szó, aminek történnie kell és nem arról, hogy mit gondolnak, milyen adott célokat tűznek maguk elé a proletárok és pártjaik. Marx tehát az embert mint látható érzéki valóságot szemléli, élet­­feltételeiből és „reális énjéből” következtet jövőjére. Következetesen meg is teheti ezt, hiszen úgy gondolja, hogy az egyén léte adva van saját tudata számára. „A tudat sohasem lehet egyéb, mint a tudott lét, és az ember léte az ő valóságos életfolyamata.” „Nem a tudat határozza meg az életet, hanem az élet határozza meg a tudatot.” Ehhez kapcsolódik az a nézete, hogy az ember úgy fejlődik, hogy megváltoztatja életkörül­ményeit, s ezek a megváltoztatott életkörülmények megváltoztatják őt. Eszerint saját tudatunkkal közvet­lenül nem alakíthatjuk létünket. Egy új természettudomány, a pszichoanalízis azon­ban azzal a felfedezéssel vált betegségek gyógyító módjává, hogy a tudat képes a lét közvetlen alakításá­ra, ha másként nem, hát úgy, hogy kivet magából, elfojt oly gondolatokat, amelyeket éppen a valóságos 302

Next