Halász László (szerk.): Művészetpszichológia. 2., bővített, átdolgozott kiadás (Budapest, 1983)

Halász László: Előszó

a műben szereplő összes többi információtól függ.* A műalkotásban az in­formáció programszerűen összetett, határozatlan, illetve több értelmű és összefüggéseiben újszerű. így bármennyire helytálló a műalkotást „jelek rendezett halmazának” felfogni, csak kiélezzük a problémát: a mű mely részei tekinthetők jeleknek? Egyébként is a jelstatisztikai információ nem téveszthető össze a szeman­tikaival, hiszen éppen a jelentéssel nincs szoros kapcsolata. Ezért a jelek által okozott legnagyobb meglepetést, teljes váratlanságot a szemantikai informá­ció - az esztétikairól nem is szólva - mértékeként megtenni olyan analógia, amelyre az analógiához szükséges objektív feltételek nélkül kerül sor. A sze­mantikaiinformációmennyiséget sem az adott üzenet jelentéseinek és kapcso­latainak száma, sem a jelstatisztikai információhoz hasonló, valószínűséghez viszonyított előfordulási arányuk nem mérné, ha ilyet egyáltalán tudnánk mérni.** És még mindig hátra lenne a műalkotásnak mint egésznek, mint jelek rendezett egységbe szerveződő halmazának a formájához kötődő infor­máció - ha lehet az előbbinél is megoldatlanabb - mérése. Néhány évtizeddel korábban Birkhoff ugyancsak megpróbálta az esztéti­kum mérését a rend/komplexitás hányados révén. Eszerint, minél nagyobb a műben a rend, és minél kevesebb a komplexitás, annál nagyobb lenne mű­vészi értéke. Eysenck hamarosan a komplexitás és a rendezettség szorzata­ként számítja ki az esztétikai értéket. Ha arra gondolunk, hogy Moles-nál már csak a komplexitás marad, akkor nagyon tanulságos egybevetést tehetünk a különböző kutatók, illetve koruk ízlés- és értékideáljairól. A tulajdonkép­peni problémát azonban a rendezettség, a komplexitás összetevőinek egzakt körülhatárolása és mérése jelenti. Van olyan próbálkozás is, amelyik megkülönbözteti az elemi jeleket (rez­géseket, hangokat, szavakat) a műalkotás szuper jeleitől (pl. a vers ritmikai elemeitől, rímeitől, hasonlataitól). Minél inkább uralkodnak e szuperjelek, annál kisebb szerephez jut az elemi jelek statisztikai információja. Kérdéses, hogy az előbb felsorolt lehetőségek közül mit és miért értsünk a statisztikai információ alapegységén, de főleg hogyan ragadhatja meg a minden tarta­lomtól mentes információelmélet matematikai apparátusa a műalkotás jelen­téssel teli szuperjeleit? * Eco, U.: A költői nyelv elemzése. A nyitott mű. Gondolat, Budapest, 1976. 59-89, Marcus, S.: ötvenkét oppozíció a tudományos és a költői kommunikáció között. A nyelvi szépség matematikája. Gondolat, Budapest, 147-165. ** Csató I.: Esztétikai információ. A kibernetika és az ember. Kossuth, Budapest, 1970. 325-356. З2

Next