Halász Zoltán: Budapest felfedezése - Élet és Tudomány kiskönyvtár 3. (Budapest, 1959)
Kajakkal a budapesti Dunán
tűk a Józsefváros — utcáit is. A gyengén megépített házacskák pedig kezdtek összeroskadni az alapzatukat kimosó, jégtáblákat sodró árban. Pest városának egész területét mély víz borította már ekkor: a Belvárost átlag 203 centiméter, a Ferencvárost 260 centiméter, a Józsefvárost 216 centiméter, a Terézvárost 208 centiméter, a Lipótvárost pedig 150 centiméter magas vízréteg fedte. De volt olyan hely is — például a Józsefvárosban, a mai Gutenberg térnél, a József körűt mellett, ahol 380 centiméter magasan állott a víz. A végeláthatatlan áradatból — amelynek során Reitter Ferenc becslése szerint 15 millió köbméter víz szakadt Pestre — csupán néhány sziget magaslott ki: az egyik a Kossuth Lajos utca és az Egyetem utca szögleténél, a Ferenciek temploma előtt, a másik (a legnagyobb) a mai József Attila utcától a Bajcsy Zsilinszky út, Deák tér, Gerlóczy utca, Városház utca, Martinelli tér, Bécsi utca, Harmincad utca, József nádor tér vonaláig terjedt. Vízmentes maradt a Nádor utcának a Kossuth Lajos tértől a Beloiannisz utcáig terjedő szakasza, s az innen a Duna felé, körülbelül az Akadémia utcáig terjedő terület is. A negyedik kicsiny sziget a Nagymező utca és a Rudas László út sarkánál volt. Jeges hideg, élelemhiány — s amellett a düledező házak, a fagyos ár minden pillanatban fenyegető halálos veszedelme tette elviselhetetlenné emberek tízezrei számára ezeket a napokat. Akadtak gazemberek, akik arra használták fel az emberek szorult helyzetét, hogy bárkákhoz jutva, uzsoraárért szállítsák el a rettegőket az omladozó házakból. Előfordultak fosztogatások is, ezekre nyomban ki is hirdették a rögtönítélő' bíráskodást. Szer rencsére azonban voltak, s nem is kis számban, bátor és jó szándékú emberek, akik életüket kockáztatva mentették meg a végveszedelemben forgók ezreinek életét. Közülük is kitűnt Wesselényi Miklós, akinek naplójegyzetei megjelenítő erővel idézik fel a tragikus napok történetét: 54