Hegyi Béla: Latinovits. Legenda, valóság, emlékezet (Budapest, 1983)
Az előadóművész
got szinte teljesen elnyeli a közönségesség, s mint messzi utópia tud felvillanni csupán a távlat, a remény. Elhomályosul annak tudata, hogy a kettő között mindig van kapcsolat, összekötő szál: az emberi cselekvés. Latinovits versértelmezéseibe behatolt nemegyszer a tehetetlenség mély szomorúsága, a tragédiaérzés. József Attila-interpretációiban érhető ez tetten mindenekelőtt. Híven vall erről már egymagában is a választott versmondó szituáció. Említettük, hogy Latinovits előadói művészetének egyik lényegi felismerése az ihlet megjelenítésének elve, a vers születési pillanatának megjelenítésére való törekvés. így tudta nagy erejűén - a maga bonyolultságában, összetettségében: polifóniájában - megszólaltatni a választott költeményt. Előadásában ott élt mindig az elképzelt szerző, a feltételezett lírai személyiség. Szerette ezt általában gyermeki énre venni. Adynál is vonzódott az ily értelmezéshez. De ott a versek férfias komolysága nem engedte, hogy túlzottan nagy teret kapjon ez a beállítás. József Attilánál azonban igen. A gyermeké volt majdnem mindig a sajátos, választott, latinovitsi versmondói szituáció. Igaz: valóban kedves motívum, gyakran felvillanó szerep József Attilánál a gyermeké. De a központi hőst, a lírai személyiség fő meghatározóját — véleményem szerint — mégsem ez jelentette, hanem a „meglett ember”, aki a gyermek érzékenységét, szeretetvágyát magában hordva is a „felnőttem már” szomorúságával, valóságot vállaló komolyságával él. Latinovits előadásában többnyire eltűnt a személyiségnek ez az oldala az előtérbe hozott gyermeki mögött. Versválogatásaiból is ez világlik ki. Az oly, gyermekre stilizált verseket szerette, mint például a Mama, a Kései sirató, a Gyermekké tettél. Még inkább kitűnt ez a gyermekhez húzó tendencia a megjelenített lírai személyiség mineműségéból. Egy gyermek zokogása hatja át szavalatában szinte mindvégig József Attila költeményeit. Széfetetre vágyó, álmodó, tehetetlen, síró gyermek beszél. A Tiszta szívvel provokáló, kamaszom, hetyke lázadása, vagy az Ügy kellesz. . . éteri, tiszta, férfias szerelmi vágya egyaránt gyermeki hangba, türelmetlenségbe, vágyódásba fúl. Gyermekivé 264