Hegyi Béla: Latinovits. Legenda, valóság, emlékezet (Budapest, 1983)
Latinovits és a film
és az egyéni igényrendszereket csak így lehetne tartósan összehangolni.- Latinovits életében maga is teremtett mítoszt, méghozzá Adyval, a költő saját magára vonatkoztatott aktualizálásával. . . Hernádi: - Az nem véletlen, hogy identifikálódott Adyval. Ady folytatójaként lépett föl. . . Jancsó: — Amikor gyermekkoromban először találkoztam Adyval, rám iszonyatos revelációként hatott, de miután megismerkedtem József Attilával, egy idő múlva újralapozván, majdhogynem nevetségessé váltak az Ady-sorok. Nem vagyok irodalmár, irodalomtörténész, csak arról tudok beszélni, amit megéltem költészete kapcsán. Néhány évvel ezelőtt azonban ismét elővettem, újraolvastam és Latinovits Ady-szavalatát is meghallgatva, most felnőtt fejjel fedeztem föl magamnak. Olyasmit tartalmaz, olyasmiről szól, amit az ember nem hagyhat ki az életéből; megbabonázott a szenvedélyessége, elkülönülése és ugyanakkor az elvegyülése. . . Hernádi: — Latinovits nem József Attilát választotta identifikációja tárgyául. Nem is tudott jól szavalni tőle. József Attila racionális metafora-zsenialitása idegen volt, Ady viszont adekvát. Dzsentroid indulata teljesen azonosulhatott Adyval. Az sem lehet véletlen, hogy a nacionalista érzelmek nem József Attilát zengetik, mert őt tulajdonképpen lejáratottnak tartják, hanem újra felfedezik Adyt. József Attilára ráfogják, hogy balekként bedőlt a politika ilyen-olyan ügyének, Ady ellenben tiszta maradt. Ady a magyarságnak azokat az ontikus, nacionális, progresszív jelentéseit emelte zseniális szférába, amelyeket József Attila öszszekapcsolt a marxizmussal, a munkásmozgalommal, a tágabb közösséggel. Latinovits talán ösztönösen is ezért nyúlt elsősorban Adyhoz, és nem József Attilához, holott a kettő azonos érték.- Teremthetnek-e a Jancsó-filmek mítoszokat éppen azzal, hogy antimítoszok és mítoszrombolók? Az úgynevezett jancsóizmus - tehát a Jancsó Miklós filmnyelvének, puritán ábrázolásmódjának, racionális közölnivalójának követői, művészepigonjai által megfogalmazott rendszer és módszer — nem jelenthet egyfajta megmerevedést, konformizmust? Jancsó-Hernádi: — Nem tudunk követőkről, csak majmolókról. 289