Heller Ágnes: A morál szociológiája vagy a szociológia morálja (Budapest, 1964)
Morális és normális
fenomenológiailag is a modem tudat tükrévé válni. S így pszichológusaink — hol tudatosan hol nem — kényszerülnek régebbi racionalista., mechanikus materialista forrásokig visszamenni. Így jut pl. vissza Fromm Freudtól Feuerbachhoz. Visszalépés ez, mégha megvan benne az előrelépés mozzanata is. Mindezeknél a gondolkodóknál joggal beszélhetünk „baloldali freudizmusról’. „A termelési erőket odakünn s az ösztönöket idebenn” — mondta ki programját József Attila. Mindezek a szociológusok azt a nagy tanulságot vonták le a fasizmusból, hogy az „ösztönök idebenn” nem függetleníthetők az „odakünn” ható „termelési erőktől”. A mestert, Freudot bírálva, ezért megpróbálnak szerves kapcsolatot teremteni társadalom és psziché között, megpróbálják a freudi koncepciót társadalmasítani és történetiesíteni. S ebbe a nagyonis progresszív, de elméletileg abszurd kísérletbe buknak újra és újra bele. József Attila költőileg adta ki a programot. Így igaz volt, jó és szép. De neki nem kellett választ adnia arra a kérdésre, hogy milyen kapcsolat van — objektíve — termelési erők és ösztönök között. Fromm, Homey, Riesmann azonban erre a kérdésre akarnak választ adni. Méghozzá úgy, hogy a marxizmust a freudizmussal, a freudizmust a feuerbachianizmussal stb., kompillálják össze. Egységes módszer és világszemlélet hiánya csak következetlenséget szül, mégha ez a következetlenség a jóindulat következetlensége is. A nagyonis jogosult törekvés állandóan kudarchoz vezet: éppen azt nem tudják megragadni, aminek megragadására való törekvés őket mesterükön túlemeli: psziché és társadalom reális dialektikáját. Ezért nem tudják felfedni psziché és etikum dialektikáját sem. Az erkölcsi magatartás, erkölcsi gyakorlat psziché és társadalmiság — társadalmi psziché és pszichévé vált társadalom — sajátos egységére épül. Társadalom és psziché általános kapcsolatának valós analízise nélkül képtelenné válnak megragadni az erkölcsi szférát is. Itt előlegezzük a 101