Herczeg István: A XX. század bűnpere (Budapest, 1966)
VIII. Bűnök, melyek nem évülnek el
VIII. FEJEZET BŰNÖK, MELYEK NEM ÉVÜLNEK EL S mégis bízom. Könnyezve intlek, szép jövőnk, ne légy ily sivárI (József Attila) A nürnbergi perben és azt követően felmerült kérdések közül kettőre még nem adtunk választ. E két kérdés lényegében összefügg és immár nem annyira jogi, mint inkább történelmi elemzést kíván. Az egyik kérdést maguk a vádlottak vetették fel. Védekezésük egyik leglényegesebb pontja csaknem mindannyiuknál ez volt: a hatalmat alkotmányos úton nyerték el, nem ők választották magukat, hanem a német nép; ha bárkit felelősség terhel, úgy ez a felelősség a német népé. A másik kérdést ellenkező előjellel, de azonos céllal azok tolták előtérbe, akik a náci múltat ki akarták törölni a német történelemből. Az 6 tételük így hangzik: Hitler és legfőbb bandatársai őrültek voltak, őrültekkel szembeszállni nem lehet. Az őrültek beszámíthatatlanok. Ha ezeket az őrülteket ennek ellenére mégis felelősségre vonták, annyi viszont bizonyos, hogy rajtuk kívül nem lehet felelősségre vonni senkit. Mindkét érvelés végső célja ugyanaz: elmosni a felelősséget Vizsgáljuk meg hát közelebbről egyiket is, másikat is. Ha az előző fejezetek még nem győztek volna meg világosan mindenkit arról, milyen körülmények között kerültek Hitlerék hatalomra, úgy most már beszéljenek a számok. A számok biztosan nem hazudnak. 205