Hermann István: A szfinx rejtvénye. Tanulmánykötet (Budapest, 1973)
IV. A kultúra totalitása
nem lehet eldönteni. Ezért előfordulhat az, hogy egyes külső formai vívmányok, mint amilyen pl. a romantikában a vers zártságának felrobbantása volt, előrelépést jelenthetnek még akkor is, ha az adott esetben ez a műalkotások belső egységét veszélyezteti. Az új formai vívmány más összefüggésben és más viszonylatban felhasználhatóvá válik éppen egy mély és esztétikailag értékes tartalom kifejezésére. Ezért, ha forma és tartalom között bomlás van, az ugyan a műalkotás szempontjából előnytelen, de a fejlődés egészében a puszta formai előrelépés esetleg egy új előrelépés feltételét jelentheti. Elég lesz ebből a szempontból a futurizmus által kidolgozott formavilág és Majakovszkij költészetének kapcsolatára utalni. Végkövetkeztetésünk tehát az, hogy tartalom és forma dialektikus viszonyán belül egy rendkívül bonyolult dinamika fejlődik ki, és noha az egyes nagy művészi alkotásokon belül a tartalom mindig determináns erő, ez a determináció is pusztán végső fokon érvényesül. Művészettörténeti szempontból azonban feltétlenül szükséges az esztétikai kategóriák viszonylagos immanens és ellentmondásokon keresztül történő fejlődésének az elismerése. Ez vonatkozik a legkülsőbb formai elemekre is éppen úgy, mint a tartalmiakra és a belső formára. LÉNYEG ÉS JELENSÉG Ha lényeg és jelenség egymáshoz való viszonyát általában meg akarjuk érteni, akkor két látszólag merőben ellentétes megállapításból kell kiindulni. Az egyik Hegeltől származik, aki a „Logiká”-ban, „A lényeg tana” című fejezetben azzal a megállapítással kezdi a tárgyalást, hogy a lényegnek meg kell jelennie. Másfelől Marx egy alkalommal arról beszél, hogy ha jelenség és lényeg egybeesnének, nem volna szükség művészetre és tudományos kutatásra sem. Ha azonban e két helyes megállapítást elfogadjuk, akkor kiderül: a jelenség mindenképpen tartalmaz valamit a lényegből, másrészt ugyanannak a lényegi folyamatnak több megjelenési, jelentkezési formája képzelhető el. A lényeg és jelenség kategóriáit mint ontikus, tehát valóságkategóriákat csupán egy olyan dialektikus viszonyon belül szemlélhet-388