Hermann István: A szfinx rejtvénye. Tanulmánykötet (Budapest, 1973)
I. Mementók
A tudományos tárgyalásmód tehát ebben az értelemben sem ismer pontot, hanem sokkal inkább pontosvesszőt, kettőspontot és kérdőjelet. Az előbbiekben utaltunk minderre, éppen ezért megemlítjük Lukács könyvének egyik, főként a könyv magyar kiadása szempontjából említendő hiányosságát. Az a jótékony hatás, melyet a könyv expozíciói a magyar szellemi életre gyakorolhatnak, a benne rejlő lehetőségekhez képest nem bontakozhatnak ki kellő mértékben, mert Lukács a magyar fejlődés és a magyar szellemi élet által elért csúcsteljesítményeket csak rendkívül ritkán vonja be az esztétikai általánosítás szférájába. S noha például Bartók jelentőségét fölismeri és elismeri, könyvében a magyar kultúra általában nemcsak, hogy alárendelt szerepet játszik, hanem csupán elvétve merül fel. A magyar kultúra szembesítése a könyvben tárgyalt esztétikai kategóriákkal azonban nem pusztán a magyar olvasó eligazodását könnyítené meg. A szerző eltekint attól, hogy a magyar líra általában és századunk magyar lírája különösen világtörténelmi jelentőségű, és egyre inkább szerves részévé válik a világkultúrának. A magyar lírának ez a világtörténelmi jelentősége — különösképpen, ha Adyra, József Attilára és a kései Radnótira gondolunk — nem tükröződik a könyv lapjain, holott Lukács kategóriáit feltétlenül sokoldalúan alátámasztaná, ha tárgyalásának ezt is részévé tenné. Másfelől viszont az említett művészi csúcsteljesítmények megmagyaráznák pl. azt a jelenséget is, amelyről Lukács már beszél, tudniillik Bartók zenéjének egészen sajátos helyét a 20. századi kultúrában. Végül, de nem utolsósorban: Lukács fejlődése sem érthető meg, ha kiszakítjuk abból a folyamatból, amely Adyval és a Nyugattal éppen Magyarországon indult el. Mindezek indokolják a hiányérzetet, amely annál is inkább fölmerül, mert Lukácsnak egyébként a magyar fejlődésről adott jellemzései (mint például, a Babits- és az Ady-portré) világosan jelzik, hogy ennek a fejlődésnek a lényegét pillanatnyilag az ő módszerével lehet a legmélyebben megérteni. A Lukács könyvével kapcsolatos problémák tehát tartalmilag és formailag egyaránt azt mutatják, hogy kizárólag egy ilyen komplex megközelítés és a kategóriák intenzív tartalmának materialista megközelítése lehet az az út, amelyen a marxista filozófia s ezen belül a marxista esztétika jelentős eredményeket mutathat fel. A könyv értékei ebből a módszertanból fakadnak. A könyv kétségtelenül a 107