Hermann István: A szfinx rejtvénye. Tanulmánykötet (Budapest, 1973)
III. Régi és új mítoszok
FREUD ÉS A MŰVÉSZET Kétségtelen, hogy a 20. század művészetére kevés gondolkodó hatott olyan nagy mértékben, mint Sigmund Freud. Bizonyos, hogy nemcsak egyes írói pályákat nem lehet elképzelni Freud nélkül, hanem egyes irányzatok is elképzelhetetlenek nélküle. Freud nélkül érthetetlen volna bizonyos vonatkozásban a magyar József Attila, a német Thomas Mann, illetve az amerikai O’Neill pályája. Az irányzatok közül elég lesz a szürrealizmust említenünk, amely ideológiailag igen sok tekintetbenFreudra támaszkodik, és az expresszionizmust, amelyben közvetlenül vagy közvetetten sokszor érezhető Freud hatása. Ennek ellenére igen sok legenda alakult ki Freud általános hatásáról. A legnevesebb művészek, valamint az avantgarde legkiválóbb képviselőinek műveibe csempészik be különösen sokszor és jogtalanul az osztrák orvos hatását. Annak idején az „Emberismeret” című folyóirat az 1935-ös évfolyamában körkérdést intézett egyes írókhoz és művészekhez a freudizmus jelentőségéről. Megszólaltatta többek között Kassák Lajost, Földi Mihályt, Komlós Aladárt és Bálint Györgyöt is. A válaszokból az derült ki, hogy az írók többsége, a művészek nagyobb része sokat kapott a pszichoanalízistől. A kor legkitűnőbb publicistája, Bálint György is sok tekintetben elismeréssel adózik a pszichoanalízisnek. Másfelől azonban Bálint felveti a pszichoanalízis hatásának veszélyét is. Arról beszél ugyanis, hogy a mélylélektan igen sok író számára alkalom arra, hogy elmeneküljön a valóságos élet ábrázolásától. Sokan a pszichoanalízisre hivatkozva foglalkoznak pusztán a lelkivilág intim boncolgatásával, és fordulnak el a társadalmi keresztmetszetek megrajzolásától. Nagyon valószínű, hogy a mélylélektan olyan hatást is gyakorolt a művészetre, mint amire Bálint György rámutatott. De az „Emberismeret” című folyóirat említett nyilatkozatait nem egyedül azért 278