Hermann István: A szfinx rejtvénye. Tanulmánykötet (Budapest, 1973)
I. Mementók
Ismerteti Lenin vitáját a legális marxizmus képviselőjével, Sztruvéval. Lenin arról beszél, hogy Sztruve nem hajlandó az osztályharc kérdésében állást foglalni, és bebizonyítja, hogy az állásfoglalásnak ez a megtagadása annyit jelent, hogy a valóság adott szerkezetét szükségszerűnek, megváltoztathatatlannak fogjuk fel. Tehát az állást nem foglalás, az álobjektivizmus a maga belső sajátságaiból eredően a fennálló helyzet védelmezését jelenti. Az álobjektív ember ugyanolyan apologetája a fennállónak, ugyanolyan ellensége mindennemű változásnak és továbbfejlődésnek, mint a nyílt apologeta. Az adott helyzet szükségszerűségének fatalisztikus magyarázata soha nem tartozott a marxista pártosságfogalomba. Nem a konkrétan fennálló jelenti az igazságot. József Attilával szólva: „Csak ami nincs, annak van bokra, csak, ami lesz, az a virág, ami van, széthull darabokra”. A pártosság fogalma tehát feltételezi a dialektikusán értelmezett objektivitást. A lenini pártosság értelmében elméletileg elismerjük és felismerjük a gyakorlat dialektikus mozgástörvényeit, és ezek alapján döntünk hovaállásunk felől. Tehát a pártosság felfogásának lényege, alapja a valóság, az objektív igazság primátusa minden elméleti tétellel szemben. „A kapitalizmus összeomlását levezethetjük például egyedül a munkásság elnyomorodásának és a proletárforradalomnak a társadalmi törvényszerűségéből, és ennek a folyamatnak a megmagyarázására nincs szükségünk az ellentmondás dialektikus törvényére. Sőt, a kapitalizmus összeomlását ebből a társadalmi törvényszerűségből kell levezetnünk, és nem az ellentmondás dialektikus törvényéből. Azt, hogy ebben a társadalmi törvényszerűségben az ellentmondás dialektikus törvénye érvényesül, csak utólagosan állapíthatjuk meg.”* A dialektika tehát az objektív valóság legáltalánosabb mozgástörvényeit jelenti s nem valamilyen elvont rendszert. A dialektika csakis a valóságból gazdagodhat, újulhat meg állandóan. Nem a dialektika törvényei bizonyítóerejüek a valóságra nézve, hanem a valóság bizonyítja, gazdagítja, formálja a dialektikát. S eddig a következtetésig ismét csak akkor lehet eljutni, ha a dialektikus kategóriákat, Lenin szavával élve, elasztikusán, sokoldalúan ragadjuk meg. A dia*Molnár Erik: A történelmi materializmus filozófiai alapproblémái. Bp. 1955. 318-219. old. 75