Hermann István: Sigmund Freud, avagy a pszichológia kalandja (Budapest, 1964)
II. rész: A tudattalan és a pszichoanalízis
zésképpen rendkívül primitív munkafolyamatnak tűnik, ahol a valódi motívumok az allegóriába mennek át. S így bármilyen nagy figyelmet fordít is Freud az álommunkára, végeredményben egyetlen funkcióra, az allegorikus átállításra redukálja. S ezzel Freud szimbolumfelfogásának pusztán egyik hibáját írtuk le. A szimbolika puszta allegorikus értelmezése is hiba, azonban még akkor is, ha az allegóriás szimbólummal azonosítjuk, hibásan, egy sok problémának kell felmerülnie. A szimbolika és a szimbólumképzés az emberi életben és a művészetben - amely nem kevésbé apellál a nem-tudatos szférára bizonyos értelemben, mint az álom - a szimbólumok sohasem egyértelműek. Ezek elsősorban nem választhatók el attól a szövevénytől, attól a konkrét vonatkozástól, amelybe a szimbólum beleágyazódik. A Duna szimbolikája Adynál és József Attilánál olyan álmok sorát fejezi ki szimbólumként, melyek a Dunamenti népek egymásrautaltságával, sorsközösségév.el függenek össze. Erre a szimbolikus lehetőségre csak akkor gondolhat a költő, amikor ennek a sorsközösségnek problémája élesen felmerül magában a valóságban. A XIX. század első felében nem is a Dunáról szólnak versek, hanem legfeljebb a Tiszáról, amely a nemzeti önébredés szimbóluma. Egy világnézetileg ellenkező irányban determinált ember képtelen pl. a Duna József Attila-i szimbolikáját átélni. Ugyanígy a fehér már a francia forradalom idején a forradalom vörös lobogójával szemben a Bourbon uralmat és az ancien régime-t jelképezte. Ez a jelképiség többé-kevésbé megmarad a XX. században is változott formában, ahol a forradalmárok és reakciósok harcát vöröeök és fehérek harcának nevezték. A szimbolika itt is egy egész tartalmi sort fejezett ki. Ugyanakkor azonban a fehér egy más viszonylatban a Léke jelképévé válhatott, máskor az ártatlanságé, a tisztaságé. Elegendő itt utalni arra, hogy az antifasiszta forradalmisággal eltöltött Radnóti költészetében nemcsak a vörös pipacsok integetnek, hanem a hószín öntudat is szimbólumként szerepel éppen úgy, mint ahogy Picassónál a fehér galamb a béke szimbóluma. Ha most a vörös lobogókra ráfestjük a fehér galambot vagy a fehér galamb jelkép alatt jogosultan ott van a vörös lobogó, az nem jelenti a vörös és fehér összebékülését, hanem mindegyiknek megvan a maga funkciója. Gondoljunk a Rimbeaud által gyönyörűen leírt ц 6