Hernádi Miklós (szerk.): A fenomenológia a társadalomtudományban. Válogatás (Budapest, 1984)

Az Edmund Husserl által megalapí­tott fenomenológia a XX. század egyik legfontosabb, szerteágazó el­méleti következményekkel járó filo­zófiai irányzata. Kevésbé ismert, hogy ez az irányzat - néhány jelen­tős képviselőjének emigrációja után - elsősorban az Egyesült Államok­ban, de onnan elterjedve, Európá­ban is a társadalomelméleti, szocio­lógiai gondolkodás új törekvéseinek lett a kiindulópontja. A fenomeno­­logikus szociológia elsősorban a min­dennapi élet és a mindennapi tudás vizsgálatában hozott maradandó és továbbgondolásra érdemes eredmé­nyeket, de hatására az empirikus társadalomtudományok eddig ma­gától értetődőnek vett módszertani alapjait is sok kritika érte. Kötetünk erről az irányzatról kí­sérel meg átfogó képet adni. Husserl néhány írása után viszonylag tág te­ret szentelünk Alfred Schütz gondo­latainak, aki a husserli fenomenoló­gia fogalmainak és elméleti konst­rukciójának legjelentősebb „közve­títője” volt az Egyesült Államokban. Ezután néhány - immár „par excel­lence” szociológiai - írás következik a mindennapi élet és tudás tárgy­köréből, majd konkrét esettanulmá­nyokkal a fenomenologikus szocio­lógia konkrét eredményeiről adunk képet. Ez utóbbi írások - már tárgy-

Next