Hont Ferenc (szerk.): A színház világtörténete. Első kötet (Budapest, 1972)
A színjátszás minden nép kultúrájának szerves része a társadalmi alakulás legalacsonyabb szintjén éppen úgy, mint a civilizáció legfejlettebb fokán. Ugyanakkor valamennyi művészet közül a színház tükrözi talán legérzékletesebben egy nép és egy kor politikai, társadalmi, gazdasági és művészi törekvéseit, vagy — Shakespeare szavaival — : a színház mutatja fel magának az időnek, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát. S mindezt azáltal tudja megtenni, hogy magába olvasztja az irodalom, a képzőművészet, a zene, a tánc, a szokás, a divat kortársi anyagát, s belőle építi fel a maga változó-múlandó művészetét. A színház világtörténete kétkötetes munka először kísérli meg magyar nyelven — s az egész szakirodalomban — a színművészet fejlődésének a földkerekségre kiterjedő összefoglalását, a kezdetektől napjainkig olyan formában, hogy ne csak a szakemberek, hanem minden érdeklődő számára megközelíthető és érthető legyen. A könyv tagolása lehetővé teszi, hogy az olvasó egy-egy korszak s ezen belül egy-egy nemzet színjátszását önálló fejezetben is tanulmányozhassa. A művet gazdag képanyag egészíti ki és teszi szemléletessé. GONDOLAT