Horányi Özséb - Szépe György (szerk.): A jel tudománya (Budapest, 1975)
Az ember jelhasználó, sőt a legfőbb jelhasználó lény és egyúttal a legbonyolultabb, a legkidolgozottabb jeleket használó lény is, mert az emberi beszédhez, az íráshoz, a vizuális jelek szövevényéhez, a művészethez, a bonyolult kísérleti eszközökhöz fogható jeleket más jelhasználó lények, az állatok, nem tudnak felmutatni. Maga a tudomány is elválaszthatatlan kapcsolatban áll a jelekkel: egyrészt jeleket ad az embernek, másrészt maga is jelrendszerekben ölt testet. Végső soron tehát az egész emberi kultúra is jelekből és jelrendszerekből tevődik össze. A jeltudomány, a szemiotika iránt világszerte, így hazánkban is nagy az érdeklődés. Ez a szemelvény gyűjtemény a szemiotika nagyjait vonultatja fel az olvasó előtt, a tanulmányokon keresztül igyekszik bemutatni kialakulását, érzékelteti filozófiai, világnézeti problémáit és egyúttal a gyakorlati alkalmazásra is utal. A korlátozott terjedelemnél fogva ugyan korántsem lehet teljes, de ha segít tisztázni az alapfogalmakat, fokozza a szemiotika iránti érdeklődést és ösztönző hatással lesz a hazai kutatásra, akkor máris elérte célját.