Horányi Özséb - Szépe György (szerk.): A jel tudománya (Budapest, 1975)

Az ember jelhasználó, sőt a leg­főbb jelhasználó lény és egyúttal a legbonyolultabb, a legkidolgo­zottabb jeleket használó lény is, mert az emberi beszédhez, az írás­hoz, a vizuális jelek szövevényéhez, a művészethez, a bonyolult kísér­leti eszközökhöz fogható jeleket más jelhasználó lények, az állatok, nem tudnak felmutatni. Maga a tudomány is elválaszthatatlan kap­csolatban áll a jelekkel: egyrészt jeleket ad az embernek, másrészt maga is jelrendszerekben ölt testet. Végső soron tehát az egész emberi kultúra is jelekből és jelrendsze­rekből tevődik össze. A jeltudomány, a szemiotika iránt világszerte, így hazánkban is nagy az érdeklődés. Ez a szemelvény gyűjtemény a szemiotika nagyjait vonultatja fel az olvasó előtt, a ta­nulmányokon keresztül igyekszik bemutatni kialakulását, érzékelteti filozófiai, világnézeti problémáit és egyúttal a gyakorlati alkalmazásra is utal. A korlátozott terjedelem­nél fogva ugyan korántsem lehet teljes, de ha segít tisztázni az alap­fogalmakat, fokozza a szemiotika iránti érdeklődést és ösztönző ha­tással lesz a hazai kutatásra, akkor máris elérte célját.

Next