Ignácz Ferenc: Habub Szudán felett (Budapest, 1979)

Kelet-Afrika végtelennek tetsző szavannavidéke sokáig volt a nagy­vadak paradicsoma. Ide települt be legkésőbb az európai ember, így itt maradt legtovább háborítatlan az állatvilág. Vonzotta is ez minden idők vadászát, s közülük nem egy szerzett hírnevet magának kelet­afrikai vadászkalandjai révén. A vad fogyott, az ember szaporo­dott, s Kittenberger Kálmán száza­dunk harmadán már „A megvál­tozott Afriká”-ról írt utolsó köny­vében. Afrika valóban megváltozott Kelet-Afrikában is, de a vadászra gyakorolt vonzereje megmaradt a régi. A vadászat engedélyhez van kötve, de a vadász napokig jár­hatja a varázslatos szépségű tájat, míg puskavégre kapja az elefántot, az oroszlánt vagy más egzotikus vadat. A vadas vidék bennszülött lakója is más, mint az egyre soka­sodó afrikai nagyvárosokban la­kók; távol a világ zajától még ural­kodnak a régi hagyományok, a törzsi szokások, és bár gyakran látnak idegent, életük az európai ember számára különös.

Next