Ignácz Ferenc: Habub Szudán felett (Budapest, 1979)
Kelet-Afrika végtelennek tetsző szavannavidéke sokáig volt a nagyvadak paradicsoma. Ide települt be legkésőbb az európai ember, így itt maradt legtovább háborítatlan az állatvilág. Vonzotta is ez minden idők vadászát, s közülük nem egy szerzett hírnevet magának keletafrikai vadászkalandjai révén. A vad fogyott, az ember szaporodott, s Kittenberger Kálmán századunk harmadán már „A megváltozott Afriká”-ról írt utolsó könyvében. Afrika valóban megváltozott Kelet-Afrikában is, de a vadászra gyakorolt vonzereje megmaradt a régi. A vadászat engedélyhez van kötve, de a vadász napokig járhatja a varázslatos szépségű tájat, míg puskavégre kapja az elefántot, az oroszlánt vagy más egzotikus vadat. A vadas vidék bennszülött lakója is más, mint az egyre sokasodó afrikai nagyvárosokban lakók; távol a világ zajától még uralkodnak a régi hagyományok, a törzsi szokások, és bár gyakran látnak idegent, életük az európai ember számára különös.