Ignácz Rózsa: Utazások emlékkönyve - Világjárók 132. (Budapest, 1980)

„Miért emlékkönyv?” Azért-e, mert az elmúlt másfél évtized alatt több­kevesebb szerencsével, szelíd kalandozással, idegenben élő barátok, isme­rősök és ismeretlenek életformájának meglesésével,átélésével már lezaj­­lott útiélményekröl tudósít, vagy, remélem, szórakoztat is ez az írá­som ? Az adatok közlésekor pontosságra törekedtem, de végtére is, beval­lom, meglehetősen szubjektív hangvételű ez a világért sem csak útleírás. Könyvem nemcsak szép és érdekes tájak szavakkal festett képe akarna lenni. Történetek, kis novellák is sorakoznak benne: az essexi angol far­mer családról,a chicagói gabonatőzsdéről,az USA-ban élő jó barátokról és furcsa figurákról, a kaliforniai kővé vált erdőről, egykori holland „udvar­­lómról”, vagy például az „olasz csizma sarkán” tett kirándulásról. A már lepergett tizenöt év alatt majdnem két esztendeig éltem idegenben. S akkor még nem is számláltam erdélyi utaimat. Hiszen, ha szülőfölde­met látogatom, nem idegenbe megyek; múlhatatlan érzésem, hogy Erdélyben о 11 h о n vagyok. Valójában itthon Magyarországon élek, Budapesten, az Irinyi József utcában. Itthon gondolom el leghívebb, örö­kösen munkára serkentő barátom: az íróasztalom mellett, hogy milyen volt máshol.s hogy minden utazásnak, akár szénásszekér tetején tettem azt, akár vonaton, hajón, autóban vagy repülőgépen, mindenik útnak leg­szebb vége a „hazaérkezés.” E szavakkal indította útjára ezt az írását az azóta elhunyt kitűnő írónő, Ignácz Rózsa. gnácz Rózsa JTAZÁSOK EMLÉKKÖNYVE 48,— Ft

Next