Jakobson, Roman: Hang-jel-vers (Budapest, 1969)

Roman Jakobson HANG-JEL-VERS „A nagy fejlődés — inkább mint forradalmi változás — amely az elmúlt két évszázad folyamán—inkább, mintsem az utolsó évszázad folyamán — történt, abban áll, hogy a nyelvet egészként, rendszerként értjük. Saussure és Meillet óta a rendszert úgy tekintjük, mint amelyben minden össze­függ egymással, s ahol a részek az egésztől függnek és az egészet a részek határozzák meg. Mindezek az új irány­zatok igen gyümölcsöző ered­ményeket hoztak először a nyelvek leírásában. Aztán to­­vábbmenve rájöttek a nyelvé­szek arra is, hogy amit a nyel­vek leírásában megleltek, az felhasználható a nyelv válto­zásaira is, az időben létező nyelvre. Végül pedig most ragyo­gó távlatok nyíltak a nyelvi struktúrák tipológiája és az egyetemes nyelvi törvények kutatása előtt. így tehát a nyelvészet többé nem csupán az egyes nyelvek tudománya, hanem a nyelv tudományává válik” (Jakobson nyilatkozata a párizsi TV-ben, 1968. febr. 19-én). GONDOLAT »” - — -------------------------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom