Jakobson, Roman: Hang-jel-vers. 2. kiadás (Budapest, 1972)
Roman Jakobson HANG-JEL-VERS 2. kiadás „A nagy fejlődés — inkább mint forradalmi változás - amely az elmúlt két évszázad folyamán — inkább, mintsem az utolsó évszázad folyamán ■— történt, abban áll, hogy a nyelvet egészként, rendszerKént értjük. Saussure és Meillet óta a rendszert úgy tekintjük, mint amelyben minden összefügg egymással, s ahol a részek az egésztől függnek és az egészet a részek határozzák meg. Mindezek az új irányzatok igen gyümölcsöző eredményeket hoztak először a nyelvek leírásában. Aztán továbbmenve rájöttek a nyelvészek arra is, hogy amit a nyelvek leírásában megleltek, az felhasználható a nyelv változásaira is, az időben létező nyelvre. Végül pedig most ragyogó távlatok nyíltak a nyelvi struktúrák tipológiája és az egyetemes nyelvi törvények kutatása előtt. így tehát a nyelvészet többé nem csupán az egyes nyelvek tudománya, hanem a nyelv tudományává válik” (Jakobson nyilatkozata a párizsi TV-ben, 1968. febr. 19-én). GONDOLAT