Jékely Endre (szerk.): A vizek óriásai (Budapest, 1977)

Napjainkban van születőben a modern tengerkutatás. Ennek lát­ványosabb részét, a mélytengeri merüléseket és a tengeri állatok életének, viselkedésének vizsgáló­dását - a televízió jóvoltából - a nagyközönség feszült érdeklődé­se kíséri. Érthető hát, ha a tenger­ről szóló könyveket napok-hetek alatt elkapkodják. Az „élet bölcsőjének” a vará­zsát a különleges állatvilág adja. Megközelítőleg kétszázezer állat­faj él a tengerekben, amelyeknek a többsége alsóbbrendű, mégis az uralkodó csoport a gerincesek, mindenekelőtt a halak és az em­lősök. Bár a szárazföldön is élnek hatalmas termetű állatok, de az óriások igazi világa a tengerek és a nagy folyók. Óriásai szinte min­den állatcsoportnak vannak, még az egysejtűeknek is. Könyvünk azonban olyan állatokról szól, amelyek a történelem folyamán szorosabb kapcsolatba kerültek az emberrel, rá nézve veszélyes­nek bizonyultak, vagy éppen az ember fenyegeti kipusztítással őket. Ide sorolhatjuk az óriás­kalmárokat, egyes polipfajokat, cápákat, rájákat, barrakuda- és murénafajokat, a tengeri hüllők közül az óriásteknősöket, az em­lősök közül a jegesmedvét, a fó­kákat és delfineket, a békés ter­mészetű tengeri teheneket, és a minden idők legnagyobb állatait magukba foglaló bálnákat, ille­tőleg a folyami óriások közül az

Next