JuhászPéter - Sipos István: A bolgár irodalom története (Budapest, 1966)

Juhász Péter: A bolgár irodalom a két világháború között

Olyan költeményt szeretnék írni ma, hogy benne ziháljon az új idők üteme üteme, árama . . . Mert mire való ez a sok panasz ? Mit sóhajtoztok gyáván és puhán valami langyossá fakult romantika után ? A romantika ott van a motorban, amely kemény dalával az egekbe robban. A vers, amely a Csalogányok és pacsirták, illet ve az Egy köl­tőre híres strófáihoz hasonló érveléssel utasítja el a nyafogó panasz-költészetet és sóhaj-lírát, egyszersmind világosan megjelöli „az új romantika” szülőjét; a modern ipari való­ságot. Vapcarov is látja az új ipari társadalmak fenyegető kísérőit, a gyár verseiben nemcsak a munka, hanem az „olaj, pára, bűz” otthona is, de nem menekül vissza a múltba, nála „ a motor énekel”, „a gép ritmikusan dohog, s belőle jó, me­leghit párolog”. Bízik abban, hogy az ember megalkotja azt a motort, ... amelynek éles szárnyai a jégfüggönyön átaltörnek, és újjáteremtik a földet, és benzinnel robbantanak utat a haladásnak, egyre följebb. Párviadal. Kardos László fordítása Mint József Attila, aki tudta, hogy a munkás számára „ke­zes állat” a gép, Vapcarov is meglátta a kibontakozó hatal-349

Next