Juskevics, Adolf Pavlovics: A középkori matematika története (Budapest, 1982)

Bármely tudományág eredete után nyomoz is az ember, szinte tör­vényszerű, bogy előbb utóbb visz­­szajut az ókor szellemóriásaihoz. Ma már szinte közhelynek hat, hogy az ókori rabszolgatartó álla­mok, élükön a görögökkel, az em­beri tudomány bölcsői voltak, ahol a történelem során először csodá­latos virágzásukat élték a művé­szetek. az irodalom, a csillagászat, a matematika stb. Üjabb virágkor csak sok évszázad elteltével kö­szöntött be, amikor is a polgári forradalmak által megteremtett új társadalmi viszonyok rendkívüli módon ösztönözték a tudomány és a technika fejlődését. A matema­tikában ekkor alakult ki a diffe­renciál- és integrálszámítás, a ha­tárérték elmélete, s szinte egymást követték a nagy horderejű felfede­zések. Ez a folyamat napjainkban is tart. A közbeeső időszak, a kö­zépkor nem hozott ilyen látványos fejlődést. Ezért sok vonatkozás­ban kissé elhanyagolt korszak ez. Ugyanakkor a kutatások egyre in­kább rámutatnak, hogy a középkor hosszú évszázadai alatt nemcsak megőrizték az ókori kultúra és tudomány örökségét, de sok, csak látszólag jelentéktelen elemmel gyarapították is azt. E hosszú, látványos eredményekben nem bő­velkedő munkálkodás, az ismere­tek átrendezése azonban éppoly elengedhetetlen feltétele volt a ké­sőbbi viharos fejlődésnek, mint az ókori örökség. Kötetünkkel segí­teni szeretnénk a középkor kultú­rájának helyes értékelését, s egy-KIVEZETVE-. 2020,07,23,

Next