Juskevics, Adolf Pavlovics: A középkori matematika története (Budapest, 1982)
Bármely tudományág eredete után nyomoz is az ember, szinte törvényszerű, bogy előbb utóbb viszszajut az ókor szellemóriásaihoz. Ma már szinte közhelynek hat, hogy az ókori rabszolgatartó államok, élükön a görögökkel, az emberi tudomány bölcsői voltak, ahol a történelem során először csodálatos virágzásukat élték a művészetek. az irodalom, a csillagászat, a matematika stb. Üjabb virágkor csak sok évszázad elteltével köszöntött be, amikor is a polgári forradalmak által megteremtett új társadalmi viszonyok rendkívüli módon ösztönözték a tudomány és a technika fejlődését. A matematikában ekkor alakult ki a differenciál- és integrálszámítás, a határérték elmélete, s szinte egymást követték a nagy horderejű felfedezések. Ez a folyamat napjainkban is tart. A közbeeső időszak, a középkor nem hozott ilyen látványos fejlődést. Ezért sok vonatkozásban kissé elhanyagolt korszak ez. Ugyanakkor a kutatások egyre inkább rámutatnak, hogy a középkor hosszú évszázadai alatt nemcsak megőrizték az ókori kultúra és tudomány örökségét, de sok, csak látszólag jelentéktelen elemmel gyarapították is azt. E hosszú, látványos eredményekben nem bővelkedő munkálkodás, az ismeretek átrendezése azonban éppoly elengedhetetlen feltétele volt a későbbi viharos fejlődésnek, mint az ókori örökség. Kötetünkkel segíteni szeretnénk a középkor kultúrájának helyes értékelését, s egy-KIVEZETVE-. 2020,07,23,