Kállai Gyula: Szocializmus és kultúra (Budapest, 1962)
A Magyar Szocialista Munkáspárt kulturális politikája
A Magyar Szocialista Munkáspárt kulturális politikája 121 Ennek a helyzetnek a kialakításához hozzájárult az a tény, hogy hosszú időn keresztül, a dolgozók állítólagos igényeire hivatkozva, giccsel, kulturális szeméttel árasztották el a falvakat, a szakszervezeteket és a fővárosi színházakat is. Meg kell mondani: ez nem egyezik a mi politikánkkal, s ezen minél előbb változtatni kell. Amikor a munkásosztály kulturális felemelkedéséért harcolunk, nem az a feladatunk, hogy a legelmaradottabb rétegek igényeit vegyük figyelembe. Ezen a területen is a munkásosztály öntudatos, élenjáró részére kell támaszkodnunk, és törekednünk kell a munkásosztály egészének, a dolgozó tömegek egészének magasfokú kulturális igényei kielégítésére. Annál inkább, mert a közönség igényei és a kulturális produktum: színdarabok, filmek, a megjelenő müvek közötti ellentmondás más oldalról is mutatkozik, mégpedig arról az oldalról, hogy a munkásosztály legfejlettebb és, hozzátehetjük, egyre növekvő részének igénye a mai életet ábrázoló, szocialista szemléletű müvek iránt egyre nagyobb mértékben jelentkezik, s ezt az igényt, sajnos, ma még nem tudjuk megfelelően kielégíteni. Azt a hatalmas igényt, amely az ilyen természetű kulturális produktumok iránt megnyilvánul, ékesszólóan bizonyítja a legutóbb bemutatott új magyar darabok, a Szélvihar, és a Bekötött szemmel sikere. Ezeknek az ellentmondásoknak a feloldásában arra a vitathatatlan tényre kell támaszkodni, hogy a munkásosztály legjobbjai már a felszabadulás előtt is a kultúra legnemesebb alkotásait tették magukévá és nem a giccset ápolták. Világosan felismerve, hogy ,,a tudás hatalom” — a magyar demokratikus kultúra legjobb hagyományait sajátították el, és megtették az első lépéseket a szocialista kultúra kialakításához. Akkor a munkás-színjátszók a Bánk bánt és a Ludas Matyit adták elő, a munkáskórusok Bartók és Kodály műveit énekelték, a szakszervezeti könyvtárakban hamarabb lehetett a klasszikus és kortársi irodalom haladó termékeit: Zola, Balzac, Anatole France, Ady, Móricz, József Attila műveit megtalálni, mint a fővárosi könyvtárakban. Mi a szocialista építésben felhasználjuk, engedélyezzük, sőt bizonyos mértékben, bizonyos területeken támogatjuk is a kisárutermelők tevékenységét. Ez az átmeneti korszak gazdaságpolitikájából törvényszerűen következik. A gazdasági életben ez hasznos és