Kállai Gyula: Szocializmus és kultúra (Budapest, 1962)
A magyar írók feladatai
A magyar írók feladatai 197 dúl, melyekben saját magát látja viszont, amelyekben mindennapi harcait, küzdelmét, örömét, boldogságát és — ha úgy esik — bánatát, szenvedését látja. Azokat a műveket tünteti ki figyelmével, amelyekből tanul, okosodik, erőt merít mai és holnapi életéhez. Önök, írók az élettől nagyon szép rangot kaptak: „A lélek mérnökei”. De csak akkor és azáltal válhatnak igazán a lélek mérnökeivé, ha előbb a társadalom mérnökei lesznek. Ha megértik a kort és a társadalmat, akkor érthetik meg az embert, amelyik e korban él, s ebben a társadalomban küzd és dolgozik. Ha nem értik meg a kort, annak nagy eszméit — nem érthetik meg a kor emberét sem! József Attila írta: A költő — ajkán csörömpöl a szó, de ö (az adott világ varázsainak mérnöke), tudatos jövőbe lát s megszerkeszti magában, mint ti majd kint, a harmóniát. A mai költőkön, írókon a sor, hogy az ,,adott világ varázsainak” — a mi korunknak — mérnökeiként megszerkesszék magukban a harmóniát, annál is inkább, mert odakünn, a valóságban a magyar munkásosztály, a dolgozó nép már messze az írók és költők előtt jár az új világ harmóniájának megszerkesztésében. Mai irodalmunk egésze még nem halad egységesen a szocialista realista alkotói módszer útján. A szocialista realizmus ma a magyar irodalom virágzó fájának fő ága, de csak egyik ága. Rajta kívül vannak más alkotói módszerrel dolgozó írók és csoportok is. Ezek képviselői szintén megtalálják helyüket az írószövetség soraiban. Ez a tény óhatatlanul felveti azt a kérdést, hogy milyen legyen a viszony a különböző irói irányzatok között, valamint azt, hogy milyen szemmel néz a munkásosztály és állama a különböző irodalmi irányzatok híveire? Feleljünk előbb a második kérdésre: államunk, népünk teret enged minden olyan irodalmi és művészeti alkotásnak, amelynek célja a népi demokrácia erősítése, a szocia