Kállai Gyula: Szocializmus és kultúra (Budapest, 1962)
Beszéd az építőművész kongresszuson
Beszéd az építőművész kongresszuson 343 Kérjük Önöket, mozgósítsák alkotó energiájukat, gondolkozzanak, töprengjenek a jobb, gazdaságosabb, olcsóbb és egyben szebb megoldásokon. Alkotó kezdeményezéseiket a párt és a kormány támogatja. Mi mindenütt, így az építészetben is arra törekszünk, hogy felszínre hozzuk és megvalósítsuk az emberi elme legjobb alkotásait. Örömmel tapasztaljuk, hogy e téren egészséges fejlődés van. Pártunk Központi Bizottsága és a kormány úgy látja, hogy építészetünkben, főleg az utóbbi időkben figyelemre méltó kezdeményezések vannak mind az építészeti kialakítás, mind a beruházások gazdaságos megoldása terén. Ez elsősorban az ipari építészetre, de bizonyos mértékben a lakásépítkezésre is vonatkozik. Elismeréssel szólhatunk a székesfehérvári új alumíniumöntöde és présműről, a Csepeli Csőgyár csatornaépítéséről, a Tiszavidéki Vegyikombinát építéséről. A lakásépítkezésben különösen jónak találjuk a pécsi délnyugati városrész, a budapesti József Attila telep épületeit. Mutatkoznak egyes eredmények az iskolák és középületek építése terén is. Különösen jelentősnek tartjuk azt, hogy ezeknél a műveknél az alkotók éppen a leggazdaságosabb megoldások keresése során jutottak el a korszerű és szép, funkcióikat legjobban teljesítő épületek megteremtéséhez. Talán nem veszi rossz néven Major elvtárs, ha megállapítom, hogy ez mintha ellentmondana Major elvtárs itt is hangoztatott nézetének, amely szerint építészetünk színvonala mindenekelőtt gazdasági erőforrásaink függvénye. Számomra elfogadhatatlan az a nézet is, amely azt vallja, hogy a kapitalista verseny a tervezőépítészek számára valami olyan kényszerűségből fakadó előnyöket teremt, amelyeket a szocialista rendszer nem adhat meg a szerkezetek, anyagok választékában, a „konstruálás, komponálás, formálás elképzelhetetlenül sokféle lehetőségében”. Azt hiszem, hogy egyesek, abból kiindulva, hogy a kapitalista verseny milyen irgalmatlan kényszerítő erő a polgári világ építészei számára, nem ismerik fel, vagy nem becsülik eléggé a megváltozott, szocialista világunkban jelentkező teljesen új erkölcsi hajtóerők jelentőségét a mi építészetünk és építészeink számára. Ügy gondolom, hogy ha nálunk nincs is kapitalista értelemben vett verseny, azért a különböző anyagi ösztönzőkkel együtt épí