Kállai Gyula: Szocializmus és kultúra (Budapest, 1962)

Beszéd az építőművész kongresszuson

Beszéd az építőművész kongresszuson 343 Kérjük Önöket, mozgósítsák alkotó energiájukat, gondolkozza­nak, töprengjenek a jobb, gazdaságosabb, olcsóbb és egyben szebb megoldásokon. Alkotó kezdeményezéseiket a párt és a kor­mány támogatja. Mi mindenütt, így az építészetben is arra törek­szünk, hogy felszínre hozzuk és megvalósítsuk az emberi elme leg­jobb alkotásait. Örömmel tapasztaljuk, hogy e téren egészséges fejlődés van. Pártunk Központi Bizottsága és a kormány úgy látja, hogy épí­tészetünkben, főleg az utóbbi időkben figyelemre méltó kezde­ményezések vannak mind az építészeti kialakítás, mind a beruhá­zások gazdaságos megoldása terén. Ez elsősorban az ipari épí­tészetre, de bizonyos mértékben a lakásépítkezésre is vonatko­zik. Elismeréssel szólhatunk a székesfehérvári új alumíniumöntöde és présműről, a Csepeli Csőgyár csatornaépítéséről, a Tiszavidéki Vegyikombinát építéséről. A lakásépítkezésben különösen jónak találjuk a pécsi délnyugati városrész, a budapesti József Attila telep épületeit. Mutatkoznak egyes eredmények az iskolák és köz­épületek építése terén is. Különösen jelentősnek tartjuk azt, hogy ezeknél a műveknél az alkotók éppen a leggazdaságosabb megol­dások keresése során jutottak el a korszerű és szép, funkcióikat legjobban teljesítő épületek megteremtéséhez. Talán nem veszi rossz néven Major elvtárs, ha megállapítom, hogy ez mintha ellentmondana Major elvtárs itt is hangoztatott nézetének, amely szerint építészetünk színvonala mindenekelőtt gazdasági erőfor­rásaink függvénye. Számomra elfogadhatatlan az a nézet is, amely azt vallja, hogy a kapitalista verseny a tervezőépítészek számára valami olyan kényszerűségből fakadó előnyöket teremt, amelyeket a szocialista rendszer nem adhat meg a szerkezetek, anyagok választékában, a „konstruálás, komponálás, formálás elképzel­hetetlenül sokféle lehetőségében”. Azt hiszem, hogy egyesek, abból kiindulva, hogy a kapitalista verseny milyen irgalmatlan kényszerítő erő a polgári világ építé­szei számára, nem ismerik fel, vagy nem becsülik eléggé a megvál­tozott, szocialista világunkban jelentkező teljesen új erkölcsi hajtóerők jelentőségét a mi építészetünk és építészeink számára. Ügy gondolom, hogy ha nálunk nincs is kapitalista értelemben vett verseny, azért a különböző anyagi ösztönzőkkel együtt épí­

Next